Szirka

mentőlabda; Galibaba

2012-02-08T18:04:00.000+01:00

Áron beleharap az alma magházába:
- Jaj, itt a csontváza!

Szirka derült égből egyszer csak rákezd:
- Findusznak picike mancsai vannak. Láttam a mesében. Meg picike lábacskái. Pettsonnak meg naaagy lába, naaagy keze, nagy kalapja. Meg… Mi ez? - simítja meg a homlokomat.
- Homloka.
- Neked? - lepődik meg a ragozáson.
- Nekem homlokom, Pettsonnak homloka.
- Pettsonnak is nagy homloka van, meg hatalmas orra, hatalmas szája, hatalmas bajuszja.

szívószál és reszelő installáció (Ármin)

Nem tudom, máshol hogy működik az esti mese, magukban a mesékben az van, hogy a gyerekek már közben elalszanak. Nálunk a gyerekek megnézik/meghallgatják és aztán lázas szervezkedésbe kezdenek, hogy eljátsszák. Még olvasott mesénél is így van, de tévésnél duplán, ha pedig új mesét látnak, minimum kvadruplán. Sam, a tűzoltó eddig ismeretlen figura volt, és utána természetesen tűz ütött ki a lakás különböző pontjain, a kötött sapók tűzoltó sisakokká változtak, a játékok meg tőzoltó szerszámokká. Ármin készletében lett külön mentőcsákány meg dolgozócsákány. A balta nevét nehezen fogadta be a rendszer, sokáig balkány maradt.
- Ezzel mentettük ki a kisfiút - mutatja Ármin a konyhafiókból zsákmányolt dugóhúzót.
A gyerekszobából együtt szaladnak ki, Ármin egy fél fecskendőt mutat:
- Ez a vágóm!
Szirka kezében egy labda, kíváncsi vagyok, az hogyan illik a tűzoltáshoz, de ő tudja:
- Ez a mentőlabdám!

Nagytestvér magyaráz a kistestvérnek:
- Figyelj, Árminka! Gondolkozjál!

- Apának sok gyertya kell, mert már nagyon öreg - viccelődök.
- Persze, öreg apóka! - bólogat Szirka meggyőződéssel.

Ármin testhezálló nevet talált magának: Galibaba

- Bevisszük a királyfit, mert nagyon meghalt - mondja Szirka.
- Igen, nagyon meghaltam - erősíti meg Ármin.
- Várjál, így lesz, királyocskám - adja rá Szirka a kendőpalástot - beviszlek a kórházba.
Már bentről hallani a folytatást:
- Én vagyok a doktornéni.

kamera

Ármin énekel mindenfélét. Van, amit felismerünk, pl a ferrarádori az a "Fel torreádor", de nem tudjuk honnan jöttek az olyan refrének, mint a fenn a mélyben vagy a megették a csótányok a döglött bogarat.

Van még ragozás is sátr madar, pohar formákban illetve a továbbra is érthetetlen eredetű szögedies ehhöz, számítógéphöz, Sün Micihöz, gyerekekhöz. Mondatban: Ittam vizet is a bagetthöz. Ezt mindketten tolják és - amennyire én meg tudom ítélni - soha nem tévesztik el, -hoz helyett nem használják, csak -hez helyett.

szezon

2012-02-08T12:52:00.000+01:00

Nálunk februárban kezdődnek a "tavaszi" szülinapi-névnapi vígasságok (5 szüli- és 3 névnap). Ilyenkor május elejéig csak sütjük, sütjük sorra a tortákat, sütiket.

Ha minden gyertya felkerül, a díszítésen már nem is kell gondolkodni.

Ha pedig meggyújtjuk a gyertyákat, át kell állítani a fényképezőn a fényérzékenységet.

De hogy igazán mennyi a 39, csak akkor derül ki, amikor elfújódnak.

Sok.

A gyerekek festményeket ajándékoztak.

Az egyiket meg is mutatjuk.

És meglepetés volt még egy kis születésnapi muzsikálás is.

Kottából, ügyesen.

Jöhet a következő.

kötelező havas

2012-02-07T15:57:00.000+01:00

Hó is van, gyerek is van, nincs más választás, mint internetté tenni a szánkózós képeket.

Hagyományos, apavontatású szánkó

Rendhagyó télapókülönítmény

Hagyományos, ún. "nyelvvel horgászó" hópiheevés

Rendhagyó, ún. "testvérruháról nyalogató" hópiheevés

"egész úton hazafelé" módosulattal

természetgyógyászat

2012-02-07T13:45:00.001+01:00

Árminka kistukánja reggel beteg lett. Első ötlete az volt, hogy szopizzon a nagytukántól, aztán hozott neki Bagolydoktortól gombát (!), utána gyógynövényeket, aztán kamillát, szintén Bagolydoktortól. Kicsit később még visszajött, kanalat vett ki a szekrényből:

- Jaj, a mézet elfelejtettem!

Közben az ápolt szerepét átvette Szirka, aki ma megfázás miatt úgyis itthon maradt az oviból.

Kapott borogatást:

Aztán mesét.

Szirka hálásan "meg is gyógyult", babát táncoltatott, Andrist kötözött meg, hogy elvigye a dutyiba és a szokásos multimédiás megközelítésű palotaépítést gyakorolta.

Aztán elkérte a fényképezőt és ezt a képet készítette a művéről.

A másik oldal és az alkotó, ellenfényben.

megszületett; gömböt

2012-02-01T21:54:00.000+01:00

Szirka önarcképe, fölötte a felirat a neve

Szirka oviban, Ármin engem kér:
- Köréd gyűlök és társasozzál velem!

Mesét olvasok, de minden mondatot kétszer kell kezdeni, mert valaki folyton közbekarattyol. Végül nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, de az se jó, Szirka megijed, hogy vége lesz a mesének. Kezét a szájára téve azt mondja:
- Vége lett! Vége lett… a számnak.

Az egyik halfajta az akváriumban nem szereti a szárított kaját, fagyasztott szúnyoglárvát szoktak kapni (Nyami!). Szirkának eszébe jut, egyébként nagyjából etetési időben:
- Adok nekik hideg halfinomságot!

Ármin leendő háromévesekhez illő szülinapi kívánsággal áll elő:
- Étterembe akarok menni a születésnapomon.

Répát hámozok, Ármin meglát egy kis földdarabot az egyiken, megkérdezi, mi az.

- Sár. Tudod, a répa a föld alatt nő.

- Miért?

- Mert ez egy gyökér. Benn nő a földben.

- És közben micsinál?

Szirka meséli:
- Veszek egy erdőt és lesz benne egy házikó és az egész piros lesz.

- Anyaaa! - szól Szirka.
- Tessék.
- Szeretnék kérdezni valamit.
- Mit?
- Neked is soká lesz a szülinapod?

Ármin hízelegve bújik hozzám:
- Aszalt olajbogyó, kolibri íbisz!
Ugyanez a szituáció máskor:
- Ciciberci, szopizni akarok!

Szirka rendszeresen betakargat minket kendőcskékkel, közben mindenfélét énekel királyokról, pásztorokról, illetve amikor az ölemben fekvő Ármint és engem fedett le, akkor arról, hogy

megszüületeeett a kis Jééézus.

(Ármin is vigyorog közben)

Bekendőzött szülőapját apaasszonynak szólította, saját magának pedig ebben a szerelésben kiosztotta a

(direkt vág ilyen képet!)

kötéltánc nővér címet is.

(A sok madzagozás különben lassan meghozza gyümölcsét: ma először maga kötötte meg a görcsöt a cipőfűzőjén.)

Ármin dühösen elhajít egy csavart, de megmagyarázza:
- Palázst eldobtam, hogy ne bántson tégemet. Rúgdosott, míg rajzoltam.

Egy héttel az állatkerti látogatás után Ármin ezzel ébred:
- A piros gyúróbogarak nem igaziak, azt mondta Apa.
És még elkerekedett szemmel, mint aki igazi szenzációt jelent be, hozzáteszi:
- Kakából csinálnak maguknak gömböt!
(Az állatkertben vannak szkarabeusz szoborkák, piros kőből is.)

Állatkertes

2012-01-24T17:41:00.001+01:00

Gyönyörű idő volt szombaton, és bár ezt nem tudtuk előre, bátran kimentünk az állatkertbe. Erre az egy napra felfüggesztették a szelet és a mindenféle nedves dolog potyogását és csak a jégtócsák emlékeztettek rá, hogy azért tél van. Sok beltéri dolgot néztünk meg, de nem voltak rosszak a kinti séták sem. Sőt, még játszótereztünk is egy kicsit. Szirka annyira örült neki, hogy hangosan kacagott a mászókákon. Lehet, hogy mások furának találták a folyton hangicsáló kislányt, de nekem ez mosolygós élmény. És az is jó volt, hogy az idő nagy részében együtt tudtunk haladni (régebben sokszor kellett kettéválni, mert Szirka nem akart lejönni valamiről, Ármin meg már unta az egyhelybét). Meg az is, hogy nem fáradtak el olyan hamar és meg tudtunk nézni mindent, amit szerettek volna: zsiráfot, oroszlánt, tukánt.

Tényleg ennyire jógyerekek voltak egész idő alatt.

Bámészkodó lajhárok

Szirka persze etetni is akart, ezért bementünk a kecskékhez. Nem adtam a kezébe az egész kajás zacskót, mert féltem, hogy megtámadják érte a kecskék, csak pár szemet kapott a tenyerébe. De nem adta oda nekik elég gyorsan (=mindet azonnal) és így is lerohanták. Vagy 10-15 kecske egy pillanat alatt körbefogta, lökdösték, felborították, megforgatták a sárban, aztán a kerítés tövébe gurított, fekvő Szirkát tovább böködték, taposták. És ő mit csinált közben? Boldogan kacarászott.
- Megrágcsálta az ujjacskámat, azt hitte, hogy finomság - mondta nevetve, miután kiszabadítottam a kecskék gyűrűjéből.

Szerencse, hogy rendes, téli védőöltözetet viselt.

A tevét is kesztyűben próbálta megetetni, de a teve valami irtózatos mennyiségű nyálat csorgatott a tenyerébe.

- Ez nem volt jó, teve koma! - szidta meg Szirka és ez után csak a kerítésre tette neki a falatkákat.

Feladvány:

Keresd meg a leguánt!

Pecconos

2012-01-22T13:08:00.000+01:00

Esténként két mesét szoktunk megnézni a búcsúbilizés és fogsikálás (meg esetleges krémezések, maradék öltözködések) megkönnyítése végett. Hagyományosan az egyik mesét Szirka választja, a másikat Ármin. 70-80%-ban ez úgy zajlik, hogy Ármin elkezd valamit kiabálni, mondjuk "Karácsonyi Pettson! Karácsonyi Pettson!", így ez lesz az első. Amikor vége van, elkezd kiabálni egy másikat is, amit Szirka megerősít és az lesz a második. A minap nem kezdett Ármin második mesét követelni, ezért volt idő megkérdezni Szirkát, hogy mit kér.
- Amit Árminka szeretne.

A Pettson és Findusz nagyon menő mostanában nálunk, úgy könyvben mint DVD-n. Vannak benne mindenféle kicsi lények, akiket az öregember nem is lát, csak a macskája.

Ők a muklik (vagy moklák).

Név szerint Dorti és Börti. Dorti a fiú, Börti a legkislány. Amikor próbáltam meggyőzni Ármint, hogy fordítva kicsit szerencsésebb lenne, ezt mondta:
- Láttam őket az állatkertben sétálni, Dorti meg a kislánya Börti. Apukájuk, Korti is sétált.
Nem vitatkoztam tovább.

Van egy űrutazós rész is, nem igazából, csak eljátsszák. Azt meg mi is tudjuk, ugye.

Kell hozzá sapka, kesztyű, hátizsák, hónaljban madzaggal megkötött kendő és űrhajó.

Akkor aztán lehet egész este kiabálni, hogy Apaaaa, emejjél fel!

A karácsonyi részben Pettson megüti a lábát egy kőrakásban.
Szirka hívogatja Ármint, aki visszaszól neki:
- Ezzel a lábbal nem tudok szaladni!
- Beütötted a kőrakásba? - kérdezem cinkos mosollyal.
- Nem. A tehénbe.

magához tért; boszorkány

2012-01-21T16:03:00.001+01:00

- Hol van Nagyapó? - kérdezi Szirka.
- Hazament - felelem.
Kicsit később valószínűleg eszébe jut, hogy máshova is készült, ezért újra megkérdezi:
- Hova ment Nagyapó?
- Magához - mondja neki Ármin. - Magához tért.

Esti bújás, incselkedés.
- Kit pusziljak meg? - kérdezem mosolyogva.
- Tégemet - dugja Ármin a buksiját.

Szirka mesél:
- Volt egy fagyifám és mindenkinek adtam fagyit. És volt egy pudingfám is és adtam anyának vaníliát.

Ármin szigorú arccal, hunyorítva kalapácsol:
- Nem vagyok mérges, csak erősködök - nyugtat meg.

Ármin átöleli Szirka vállát és odavezeti hozzánk:
- Ő is kér banánt, a medvelány.

Könyvet olvasunk: "Mi leszek, ha nagy leszek"
- Ti mik lesztek, ha nagyok lesztek? - kérdezem a végén.
- Én rendőr - feleli Ármin.
- Én boszorkány - mondja Szirka.

Ármin mesél:
- Nekem egy fekete tehenem volt és növekedett. Gyerekek voltak és egyre növekedtek férfinek. A piros volt Szirka, a kék Ármin. Fehér volt az apukájuk. A piros nőnek változott és sárga volt a kalapjuk meg kék meg piros és lila és taptírarara.

Ármin bőszen nyomogatja Márkus telefonját:
- Enőke bácsinak másféle sasot árulok - magyarázza nekem -, Pisti bácsinak bölcsőfogú sasot.

Szirka reggel öltözik, segítünk neki, mert késésben vagyunk. Ilyen szituációkban szinte elkerülhetetlen a menekülés, nemakarás. Kezdődik is a nyafogás, de így szól:
- Óvodába akarok menniii!

Kinn vagyunk a hidegben:
- Anyucika, látszik a hangom! - lelkendezik Szirka.

Ármin talál egy játékfigurát, ráülteti valami műanyag darabra:
- Bicska bácsi, aki bicskákat szeret. Pilóta, repül a repülővel és látja a madarakat. Felveszi a pilótasisakját, elrepül messzi országba. Már látja a tukánt!
(Később Bicska bácsi hajóra szállt.)

Ármin időnként "iskolás" valószínűleg azért, mert bizonyos dolgokat csak iskolásoknak lehet. Egyik nap megkérdezem:
- És melyik iskolába jársz?
- Ami a piac mellett van - feleli határozottan.
- És hogy hívják az iskoládat?
- Börti.
(Ez nem a börtön rövidítése, hanem Szezám utcás Bert becézése.)
Másnap Márkussal szóról szóra ugyanezt a párbeszédet folytatta le, de ő még tovább is kérdezett:
- És mit tanultatok?
Ármin ettől sem jött zavarba:
- Ti-ti-tá! - idézte fel, amit egyszer Szirkával tanult a muzsikán.

rajzolós-festős

2012-01-12T19:24:00.000+01:00

Az első kettő még decemberi, de szerintem még nem mutattam.

Nekem ez egy szuper papagáj, Szirkának más véleménye van.

Ez a Mikulásnak látszó alak pedig egy madárka és az nem szakáll, hanem a tollai.

Szirka kínai írásjeleket is tud (csak azt nem tudja, hogy tudja őket).

Gyűrűk Ura Ármintól. (Szerintem.)

Ezt viszont nem csak belelátom, Szirka elmondta, hogy ez egy játszótér, balra fenn a sárga egy libikóka, jobb oldalon egy piros hinta lendül, középen a mászóka vár látható.

Ármin szerint itt mindenféle állat járt, pöttyözte az ecsettel, és sorolta, hogy melyik milyen állat nyoma.

Itt a címadás volt elmés, nem kicsit.

Szirka festményén piroskajelmez látható.

Szemöldökös hosszúhajú néni marcona rendőrbácsival.

Ebben nekem az tetszik, hogy a bácsi és a néni tényleg mennyire bácsis és nénis.

tüszkös; Zolivér

2012-01-11T20:18:00.000+01:00

- Vicces ábrázatod van - mondja Ármin Szirkának.

Ármin ragoz: majm, szaloncukr. És megtanult Szirkától bocsánatot kérni: Bocsánat kérek!

Bejön Szirka a fürdésből, először Márkusnak mondja, hogy nagyon megijedt, de közben meggondolja magát:
- Inkább elmesélem Anyának.
El is meséli:
- Nagyon megijedtem. Árminka lefröcskölte a szememet és bocsánatot kért - de ezt már mosolyogva mondja. Megpuszilgatom, még folytatja:
- Véletlenül csinálta, nem akart semmi rosszat.

- Nem mérgelődik, kedvelődik - javítja ki Ármin Szirkát.

A gyerekek festenek, valamelyikük a száraz ecsettel hangosan karistolja a papírt:
- Ilyenkor szoktál szólni - figyelmeztet Ármin a dolgok rendjére.

Ármin mesél:
- Dudorásznak a madarak: LÁLÁLÁLÁ!

Anapetiék megfáznak a könyvben, az utolsó képen az apukájuknak is piros az orra.
- Apa is tüszkös lett - jegyzi meg Szirka.

Ármin ábrándozik:
- Elmegyünk a tengerhöz vacsorázni sonkás szendvicset meg salátásat meg krumplisat meg kolbászos-szaloncukrosat.

Egyszer írtam, hogy Szirka időnként a mesélő szövegét is közbefűzi, a "kiáltotta Szirka" volt a példa. Na most ez még mindig folyik, csak már sztereóban. Szirka odáig vitte, hogy a saját megjegyzései után mondja, hogy "gondolta magában", legdurvább eddig a "Hm, Hm - gondolta magában" volt. Ármin meg folyton szerepeket választ magának, ő Pettson vagy Tigris a Micimackóból vagy "baba" vagy tukánfióka meg ezer másik lehetőség. Ilyenkor kijavít, ha Árminnak (vagy másnak) szólítom és ha mond valamit, hozzáfűzi, hogy ki mondta, pl. ha ő Bukszus, a kertész, akkor ezt mondja: "- Roppant erős ez a gép! - mondta Bukszus."

Vannak aztán a kitalált gyerekek. Árminnak legtöbbször Petsu/Beccsu a képzelt karaktere, Szirkánál klasszikus a Kamillaluca nevű lány és a Kapisali nevű kisfiú. Személyes kedvencem a viszonylag új Zolivér. Ő egy kislány, akit nem szeretnek.

kikapcsolódott; számodra

2012-01-05T12:27:00.002+01:00

Ármin elég sokat beszél. Gyakorlatilag folyamatosan. Kommentálja, amit csinál, elismétli, amit hall, és részletesen leírja, amit kitalál. Egy tipikus példa: Szirka az előbb arra biztatta, hogy csináljon ebédet. Azonnal beindult:
- Tükörtojást csinálok. Tükörtojást eszek és melegszendvicset. Tükörtojást eszek és abba bemártogatom a forró szendvicsemet, mert nagyon forró, és hideg vizet iszok hozzá. A másik tányérra teszek egy sonkás szendvicset, és azt eszem meg. Kieszem belőle a sonkát és aztán megeszem a kenyeret. Teszek bele káposztát is, meg mogyorót, mindent teszek bele, mogyorót, makkot.

- Felöltöztünk ünneplőbe - mondja Ármin, aki tényleg átcserélte a pólóját.
- És mit ünnepeltek? - kérdezem.
- A karácsonyfát.

- Áramszünet volt, de már kikapcsolódott - újságolja Ármin.

Ármin vadul:
- Ezzel a karddal lelövöm a rókát!

Szirka emeletes ágyat épít (a.k.a. golyópálya) és lefekteti rá a törpöket.

De Ármin szerint elájultak a törpök, mert Hókuszpók elkapta őket.

Andris kintről jön be:
- Hideg a kezecskéd, drága szívem - állapítja meg Szirka.

Szirka és Andris báboznak, Andris van a tukánnal, hátára akarja venni Szirkafarkast.
- Tudsz repülni, farkas koma? - kérdezi tőle rávezetőleg.
- Képezd el, igen - feleli a farkas, tudva, hogy meglepetést fog okozni.

Szirka Ármint öltözteti:
- Várjál, kedves királyom! Hozok egy kalapot a számodra.

Tréfás kedvű fényképészünk egy apró, de hihetetlen különbséget fotózott az alábbi két kép közé. Figyeljék meg, mi lehet az:

Igen! A babák összementek!

Gratulálunk a helyes megfejtéshez.

szabályt mondott

2012-01-03T09:15:00.000+01:00

Valami aranyoskodás végén Andris megjegyzi:
- Ez az Ármin!
- Mindent tud - egészíti ki a mondatot Ármin.

Szirka fotója mindentudó öccséről

- Wáááá! - üvölt Ármin velőtrázóan.
- Jaj, Árminka! - kapkodom a levegőt.
- Megijesztettem a rendőrt, mert szabályt mondott nekem - magyarázza a jövendő bűnözője, némi felháborodással a hangjában. - Hogy nem lehet menni.

Szirka (megszólalásig élethű) rajza Andrisról

Hízelgés Ármintól:
- Csicsiriborsó vagy!
Hízelgés Szirkától:
- Pazsomás kandúr vagy!

Szirka kijön a fürdőszobából, deréktól lefelé szorosan törölközőbe csavarva:
- Sellő vagyok.

Árminnak pakolnia kellene, hozzá is fog, de odasüt a nap:
- Izzadok! Izzadok! Inkább lepihenek.
(Egy perc múlva visszajött és elpakolt.)

Ármin kiszalad, valami játékot talál a földön:
- Megtorpantam meglepetésemben.
Aztán felveszi és idenyújtja nekem:
- Boldog kívánok, anyácska!

Szirka fotója az új évre: fény az alagút végén

Boldog új évet!

2011-12-31T17:22:00.002+01:00

Köszönjük az érdeklődést, a kedves kommenteket és maileket, a sok bátorítást, a velünk levést! Jövőre veletek ugyanitt! :)

mackógida, vadmalac

2011-12-30T14:11:00.000+01:00

Cserebogarak harcolnak a képen.
- Miért? - kérdezik a kicsik.
- Hogy kié legyen a nőstény - felelem.
- Az apáé! - vágja rá Ármin.

Ármin hízeleg:
Okoskám.
Tízórai vagy!
Édes málna vagy. Szétharaplak.
De ezeket a legmézesmázosabb, elvékonyított "babahangján".

Szóba jön, hogy a tigris meg az oroszlán nagymacska. Szirka azonnal újságolja Árminnak:
- Nagymacska, képezd el, mint a cicák!

Szirkának egyébként is megtetszett a hasonlítgatás, ilyeneket mond:

Mossuk meg a kezem, mert olyan vagyok, mint egy kis vadmalac.

Apucikám a barátnővérem, mint egy csokor virág!

Szeretlek, mint egy macika/tolvaj szarka.

Amikor mondom neki, hogy tettem a tányérjára egy kis kolbászos rántottát, megörül:

- Hűha, azt nagyon szeretem, mint a malacka - aztán kicsit elgondolkodik:

- Mi szereti azt?

Árminnak nem jut eszébe, hogy medvebocs, megteszi helyette a mackógida.

- Én vagyok a kiscsikó. Futok, amíg a patám bírja - magyaráz Ármin.

- Ne kapcsold fel a villanyt, mert nem látjuk az éjszakát! - tiltakoznak együtt.

Az Ikeában lehetett kapni játék macskaeledelnek szánt halakat. Egyik oldaluk rendes hal, a másik oldaluk már csak a maradvány. Szirka forgatja, gondolkozik, aztán azt mondja:

- Az emberek megeszik a halat és ez lesz belőle. Csont.
Aztán megmutatja Andrisnak is:
- Látod, megeszik a halat és csontváz lesz belőle.

Ármin mondókázik:
- Ala-bala-bim-bam-busz, orrod alá Kutyafülű Aladár!

Kiosztja a szerepeket:
- Laci medve vagyok. Apa meg Bubu.

Tervez:
- Kapcsolatba lépünk a Mikulással.

Ragoz:
Elsodrik a hullám tégemet.
Siklájj utánam!
És a műhanyag pohárból akar inni.

Szirka szívja az orrát, ezredszer szólok neki, hogy hozzon egy zsepkendőt és fújja ki, segítek. Már egészen megharagszom, de még mindig "Nem!" a válasz. Behozom én és kifújatom vele, de a haragom marad. Ármin látja, leszáll a nagy szék tetejéről és büszkélkedik, hogy lemászott. Nem nagyon értem, mit akar, de elmagyarázza:
- Most kedvesítelek téged!
Működik az ötlet, örülök, hogy vigasztalni akar a jól viselkedéssel. Hamarosan Szirka is bocsánatot kér, sőt, kijön és egyedül fújja az orrát. Fújni éppen tudja, de csak folyamatosan, az meg nem az igazi. Éppen a kenyeret formázom, csupa ragacs vagyok, nem tudok segíteni neki, csak magyarázom, hogy fogja be az orrát meg engedje el, mint ahogy a pipis mondókánál mozgatja a kezét (pipi-pipi-pipi-pi, így csipeget a pipi - közben a hüvelyk és a mutatóujjunkat egymáshoz érintgetjük). Párszor próbálja a szabad kezével, aztán cserél, de megint a szabad keze mozog, nem az, amelyikkel a zsepit fogja. Végül mégis sikerül és tökéletesen kifújja az orrát, teljesen egyedül. Nagyon örülök, Ármin csak ekkor nyugszik meg, hogy tényleg nem haragszom:
- Most már gyönyörű szép vagy? - kérdezi mosolyogva.

Szirka épít: romvárost

Ármin szerel:
-Bele kell tenni az elektromot.
Majd:
- Megbütkőtem a helikoptert. Ez a fúró.
- Azzal bütykölöd?
- Nem. Azzal fúrom. A csavarhúzóval bütkölöm.

Fürdés után okosan beosztja az idejét:

- Amíg fel nem öltözök, addig szopizok.
Be is takarózik hozzá a pókemberes plédjébe:
- Búsan kuksolok a fészekben. Én vagyok a fióka.

Máskor így közeledik:
- Szopizni akarok, el akar aludni a kisfiú!

Uzsonna, Szirka jön az asztalhoz:
- Hűha! Mi az, puding? Erről álmodtam!

karácsonyos

2011-12-29T14:26:00.000+01:00

Készül a mézeskalács

Olvassuk a Pettson és Finduszt, amikor odaérünk, hogy Pettson a kerti lugasban kávézik Andersson nénivel, felsóhajtok:
- Na, ilyet kérek karácsonyra, ilyen kertet. Kávéval.
- Én meg a süteményt! - csap le Ármin gyorsan az ennivaló reményére.

Azért is mutatom, hogy aztán betehessem ezt a képet Szirka Pettsonjáról:

Üvegajtóra varázsszínessel.

Az első karácsonyi ajándék már reggel várt: Andris megjavíttatta a fényképezőt. Így aztán le tudtam kapni az első napsugarat:

Szentdélelőtti díszítgetés, a fenyőfára került néhány csokidísz és persze szaloncukor is. Ármin igencsak izgatott a dologtól, mégse járja, hogy van csoki és nem kerül azonnal a gyomrába. Jövök-megyek, nem hallok mindent, de az feltűnik, hogy Ármin folyton ezt mondogatja:

- Vége van a karácsonynak!

Kiderült, hogy Márkus azt mondta neki, akkor eheti meg a csokit, ha vége van a karácsonynak.

Különben valószínűleg nem lett volna hiányérzetük, mert a karácsonyfadíszekre azt gondolták, hogy játékok, amiket ők kaptak ajándékba.

- Kaptunk minden ajándékot!

Csengettyűszó, mondom, hogy lehet menni, megnézni az ajándékokat.

- Én a csokit eszem meg! Én a csokit eszem meg! - rohan ki Ármin és tényleg rá se néz az ajándékhalomra, csak ugrál a fa alatt a csokidíszek felé kalimpálva.

Aztán persze rámozdult a kupacra (minden apróságot külön csomagoltam).

Szirka olvasta fel a cédulákról, hogy melyik ajándék kié.

a Szirka által megrendelt "karácsonyi torta"

Ulwilás karácsonyi muzsika

(Két kottát rajzoltunk meg, a Fehér karácsonyt és A zöld fenyőfánt /az elefánt távoli rokona/, nincs bennük félhang és beleférnek egy oktávba. Letölthetőek innen.)

klasszikus karácsonyi vonatozás

bontogatós-építgetős

édes pillanatok
(nem vártuk meg a karácsony végét)

de a legjobb mégis az együttlevés volt

Ajándékilag az egyik telitalálatnak a világítós rajzoló bizonyult (a mágnesesek nálunk nem bírták túl sokáig, de erről a vonatkozásról még nem tudok nyilatkozni).

Szirka csuda jópofákat rajzol rá, csak ezt nehéz lefotózni.

Szirka esti fotója, Palinak ajánlva

Zsófika; közeledik

2011-12-20T23:26:00.000+01:00

- Főztem petrezselyemlevest. Van benne fokhagyma meg csípősborsó. Finom lesz neked? - kérdezi Ármin. (csípősborsó = bors)

Már többször meséltem arról, hogy a költözőmadarak Afrikába repülnek.
- Tudjátok hova mennek ősszel a gólyák meg a fecskék?
- Délre - feleli Szirka szerény mosollyal. És ezt nem tőlem hallotta.

Ármin és Szirka egymás nyakába borulnak a konyhában:
- Kicsim! - mondja Szirka, mintha ezer éve nem látta volna az öccsét.
- Zsófika! - feleli Ármin ugyanolyan hangsúllyal, a név eredetét homályban tartva.

Ármin arról ábrándozik, hogy a cinkéket megdobja hógolyóval.
- Képzeld csak, ha téged dobna meg valaki egy akkora hógolyóval, mint te vagy! - próbálom ébresztgetni benne az empátiát.

- Akkor facipő lenne belőlem!

A Mama-levélbe végül csak került még egy Szirka-iromány. Míg írta, jegyzeteltem:
Kedves Mamám!
Elküldöm neked a levelet. Szeretlek! Boldog napot kívánok!
Örülni fog Mama. (Karlendítés a magasba, nyilván így fog örülni.)
Jó boldog napot kívánok. Megírom neki a levelet: Mama, szeretlek.
Elviszik a postások és örülni fog a Mamám. Rajzoltam neki babát.
Megírom Mamának a levelet. Mamának küldjük.
Odatesszük a borítékba. Megkeresem a borítékot és beleteszem.

Egyszerre meg Ármin kiált boldogan:
- Én is tudok mamabetűt! Én is tudok mamabetűt! Ugye, Szirka?

És én hiába mondtam, hogy igen, amíg Szirka nem hagyta jóvá, hogy ezek mamabetűk, addig nem nyugodott.

Szirka valószínűleg várja a karácsonyt. Abból lehet ezt sejteni, hogy minden áldott nap megkérdezi:
- Közeledik a karácsony?
Némelyik étkezésnél ezt is:
- Ez a karácsonyi ebéd?
És bejelenti:
- Nem kérek, csak karácsonyi tortát.
Vagy egyenesen:
- Legyen karácsony!

Egy könyvben az anyuka gyertyákat gyújt az étkezéshez:
- Biztos ők is várják a karácsonyt - kapcsol azonnal Szirka.

Van gondolkodás az ajándékok felől is. Kissé hátborzongató, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén is átlátnak a dobozokon és a szekrényeken. Szirka két babát kér, egy pólyásat és egy sellőt - miután teljes titokban épp ezeket vettem neki. Ármin meg elmeséli, hogy karácsonykor legózni fog Szirkával. Az is ott van már becsomagolva egy dobozban a szekrény tetején.

- Adél új kistestvérét úgy hívják, hogy Kata - magyarázom Szirkának.
- Hűha, jól hangzik.

Ármin és a haladó EC:
- Kellemetlen volt, hogy pisilni kell.

Ármintélapó ajándékot hoz a Szirkafarkasnak: 3 kismalacot.
- Megeszed? - kérdezi kedvesen.
- Nem bántom őket - feleli a szelíd farkas.

Ragozási anomáliáink közül szilárdan tartja magát a "Tessétek!, mint a "tessék" logikus többesszáma, illetve a "Kergetjél! Futjál!"- jellegű hasonulatlanságok.

Első bejegyzés az iskoláról

2011-12-13T13:02:00.002+01:00

Szirka öt és fél éves. Mi érdekelné, ha nem az iskola? Hátizsákot vesz és "megy az iskolába" meg ilyeneket rajzol:

Iskolás az iskolapadban

És ír:

Szorgalmasabban gyakorol, mint egy igazi iskolás.

Így hát amikor kitaláltuk, hogy Mamának küldünk levelet, a rajzok mellé levelet is írt. De előbb rajzolt egy Mamát, mindeféle szükséges rekvizitummal:

Aztán még egyet, egy "piros Mamát":

A szemek azért fontosak, mert az utóbbi időben arc nélküli embereket rajzolt. Még kértem is, hogy rajzoljon szemet-szájat, de nagyon határozottan azt felelte, hogy "Nem rajzolok olyat!"

Aztán írt egy levelet is. Leültem mellé, hogy ha mondja, mit ír, én is lejegyezzem. De azt mondta, ő csak a Mama nevét írja le sokszor. Javasoltam, hogy a kezdőbetűt próbálja utánozni a borítékról, amire ráírtam, hogy "Mama". Hát próbálta:

és sikerült.

Aztán később egy régi firka fölé már emlékezetből kanyarította oda ezt:

Jól felismerhető középen az a és a M, stimmel a betűk száma, és igen hasonlít a két "majdnem" betű is.

A mókához később Ármin is csatlakozott, aki egyébként ilyen tukánokat fest:

és rajzolt Mamának néhány szép csigát:

De mivel nehezményezte, hogy Szirka az első Mamás képről lehagyta a puskát, megrajzolta ő és kompozícióba foglalta:

örüljél!

2011-12-11T15:15:00.001+01:00

A fényképezéssel kapcsolatban van néhány hendikepünk. Először is a gépünk eléggé köhög és zihál, bekapcsoláskor gyakran a "sajnos most nem nyert, próbálja meg később újra" felirat jelenik meg rajta. Másodszor is, ennek a legvalószínűbb oka az, hogy a testi épségére nem mindannyian vigyáztunk egyformán gondosan. Különösen Ármin Koma (született Veszedelmes Gézengúz) bánik mostohán a tárgyakkal, beleértve a fényképezőgépeket is. Ezek miatt eddig Szirka is igen ritkán fotózhatott, lényegében egyszer készített képeket tudatosan. A helyzet annyit változott, hogy Ármin váratlanul elfogadta, hogy Szirka fényképezhet, ő meg nem.

Fel is csendült az "Apa, megképezlek téged is. Örüljél! Csíííz!"

Szirkai bájossággal mindenki elé odaállt, hogy "Örüljél!", még a babájának és a halaknak is mondta. Ezen kívül lefényképezte szeretett könyveit és színeseit, az ujját meg a lábát és amit csak ért. A homályosság leginkább annak tudható be, hogy este, vaku nélkül dolgozott. A képeken egyébként semmit nem változtattam, csak kicsinyítettem.

Annyit mondhatok, hogy nem ez az utolsó fotós bejegyzés.

kismutató, mogyoró

2011-12-10T22:18:00.001+01:00

Az Ármin-zoológiában a geopárd méltó társa a gombat és a taligátor.
Egyszer szóba kerül a dingó is.
- Tudod, mi az a dingó? - kérdezem tőle.
- Igen - feleli és már folytatnám a magyarázattal, mert a "Tudod, mi...?" kezdetű kérdésekre nem azért válaszol igennel, mintha tényleg tudná, hanem csak azért, mert érdekli a válasz. De mire kinyitom a számat, már mondja is:
- Egy emlős állat.
Ráadásul szerintem fogalma sincs, mi az a dingó, csak blöffölt és bejött neki.

- Én vagyok a Nünüke - mondja Ármin elvékonyított hangon, mert Nünüke egy kicsi kutya. Lefekszik a földre:
- Pssss, kak-kak-kak.
Aztán felugrik:
- Most labdát dobjál, Szirka.

- Olyat játsszunk, hogy ki a győztes - javasolja Ármin. - Én leszek a győztes.

Nem ismer lehetetlent.

Szirkát nagyon érdekli az óra és mivel éppen vár valamire, megmutatom neki, hova fog érni a kismutató, amikor eljön a várt idő. Ármin is részese akar lenni az izgalmas témának.
- Én vagyok a kismutató, látod? - mondja és szájával csücsörítve felemeli a mutatóujját.

Szirka megfázott, nem ment oviba. Együtt délelőttöznek. Egyszer csak beszaladnak, leülnek az asztalhoz és fennhangon levelet írnak:
- Kedves Télapó! Gyere el hozzánk!
A leveleket meg kimágnesezik a hűtőre.

Szirka bemászik az íróasztal meg a fal közé. Mivel az összecsukott csúszda is abban a 20 cm-s résben lakik, eléggé szorongató helyzetbe kerül. Sipákol is, hogy szabadítsuk ki. Ármin szalad a konyhába, keres egy lapos fakanalat (spatulát) és iszkol vissza, hogy megmentse:
- Szirka beszorult! Ezzel póbáljuk!

Ármin beszalad és az ölembe ül:
- Kívánok, Gólya úr!
Odabújik szopizni:
- Táplálkozik a mogyoró - mondja.
Másik alkalommal így bújik:
- Szopizni akarok. Imádom!

Van benne dobókocka, madzagra felkötözött síp, élén álló kosárra épített fal.

Amikor elkészült, lefényképeztem és megbeszéltük, hogy kinek mutatjuk meg.

- Hol van az én Mamám?

Megmondtam és megkérdeztem:

- Neki akarod megmutatni?

- Igen, az én Mamakómnak.

Letölthető számolókártyák

2011-12-10T08:19:00.001+01:00

84 db 9x9 cm-es kártya számlálás, számjegyek tanulásához, számos játékokhoz letölthető innen.
További infó a kártyákról itt.

Return of the Mikulás

2011-12-06T21:23:00.001+01:00

Szirka ma az oviban is kapott télapócsomagot.
- Mi volt a csomagodban? - kérdezem, mert én nem voltam ott, amikor megmutatta.
- Arany dió, meg alma, meg mandarin. Meg zöldség.
- Zöldség?
- Igen.
- Milyen zöldség?
- Uborka! - vágja rá. - Málnát, málnát hoztam. Szedert hoztam - helyesbít rögtön.
Aztán megmutatták, szerintem aszalt áfonya volt.

Tegnap a Mikulás fürdés közben hozta meg a motyót, elkerülendő a reggeli oviba-is-épphogy-csak-odaérünk fokozódását. Ezzel még nem is volt gond, de Szirka a mai fürdésből is azzal jött ki, hogy
- Hol a Télapó?
Mondtuk neki, hogy a Télapó csak egyszer jön egy évben. Nem nagyon értette, mire elmagyaráztuk, hogy ez úgy működik, ahogy egy születésnap, egy karácsony van egy évben, a Télapó is csak egyszer jön. De tényleg nem jól tudtuk, Szirka rávilágított, hogy tegnap jött itthonra, ma az oviba, holnapután megy a muzsikára és ki tudja még mikor hol bukkan fel.

Az ovis arany diónak nagyon megörültem, eszembe juttatta a gyerekkori karácsonyokat. El is kezdtem lelkendezni:

- Amikor kicsi voltam, az én anyukám is készített arany meg ezüst diót, kályhaezüstből, meg...
- Meg rétisasból meg hóbagolyból! - zárta rövidre Ármin a nosztalgiát.

A Mikulás és a jó gyerekek

2011-12-06T08:48:00.001+01:00

Uzsonnázunk, nagy Télapóvárás zajlik.
- A Mikulás majd csak este jön, amikor sötét lesz! - intem türelemre Szirkát.
- Oltsuk el a villanyt! - javasolja ő, az események felgyorsítása végett.
- A Mikulást nem lehet becsapni! - mondja az apja. - Ő akkor is tudja, mikor van este.
- Ha megcsapjuk, attól fél? - kérdezi Ármin, és tudom, hogy képes lenne tényleg megverni a Télapót, csak hogy megtudja, mit reagál.

büntetés

2011-12-02T19:06:00.001+01:00

Ma elmentünk demonstrálni, de a gyerekeknek tüntetést mondtunk.

Tegnap délután mindkét kicsi elaludt, ez teljesen felborította a napi ritmusukat. Ármin ma is bedurmolt, mire Szirka hazajött az oviból. Nagyon szerencsésen ébredt, pont tíz percünk maradt a két gyereket meg magunkat felöltöztetni (máskor kb. 30-40 perc). Mindketten örültek a programnak, Árminka lelkesedett, hogy megyünk büntetésre, úgyhogy sikerült a lehetetlen. Még a csúcsforgalom is csak annyit tudott elérni, hogy 2 percet késtünk.

Szirka tavaly nyáron egyszer nagyon megijedt egy szabadtéri koncerten a hangos zenétől, azóta ez veszélytelen hangerejű hangosításoknál is eszébe jut. A demonstráció egyik fele ezért azzal telt, hogy "Félek a bácsitól/nénitől! El kell szaladni!" a beszédek/dalok végén meg boldog tapsolással, hogy "Már nem félek!". A másik fele meg azzal, hogy a "félelmetes" zenélésre táncoltunk. Ekkor Ármin is leszállt az apja öléből és körbe-körbe rohangált, miközben azt kiáltozta:
- Kapjuk el az ellenséget! Kapjuk el az ellenséget!

Még meg is kameráztak meg meg is mikrofonoztak, leginkább felváltva, úgyhogy nem ígérem, hogy újabb tévészereplés lesz, inkább elmesélem, mit mondtunk.

- Hány éves vagy? - kérdezi a riporternő.
- Hány éves vagyok - feleli Szirka.
- Három?
- Háromkettő.
- Öt éves vagy - segítek be.
- Öt éves vagyok.
- Hogy hívnak?
- Szirka.
- ??? - néz rám tanácstalanul a riporternő.

- Miért van itt? - kérdezi tőlem.
- Mert az én lányom is sajátos nevelési igényű és amikor majd iskolába megy, szeretném, ha lenne beleszólásom, hogy hova. Meg azért is, mert ha mindenki csak magáért áll ki, akkor a végén egyedül maradunk.
- Köszönöm.

Két perc múlva, amikor a kamera és a mikrofon egymásra talált:
- Elmondaná újra, miért van itt?
- Ugyanazt?
- Igen.
(Elmondtam.)

Egy váratlan pillanatban aztán Ármin rájött, mennyire igaza volt a szüleinek, akik egész idő alatt azzal nyaggatták, hogy vegye fel a kesztyűjét, ezért torkaszakadtából ordítani kezdett, hogy
- Áhááháááá! Hideeeg a kezeeeem! Áhááháááá!

Ezt végszónak tekintettük.
Remélem, az üzenet is legalább annyira célba ér, mint amennyire jó buli volt.

morcos, benzinkút

2011-11-29T19:03:00.001+01:00

- Azt mért építed? - kérdezi Szirka a legózó Ármint.
- Hogy szegény Frici megtalálja a barátait.
- Ki az a Frici? - érdeklődöm én is.
- Egy málnabokor.

Szirka a kádban álldogál és elszántan próbál egy kis nejlonzacskóba néhány dobozka mellé még begyömöszölni egy öntözőkannát.
- Nagyon beteg a mamám. Mindent teszek neki - magyarázza. - Pajoszka vagyok. Nem térek útról.

Ármin összegyűrődve ragaszt fel egy matricát:
- Jaj, morcos lett!

Szirka keni a kalácsot lekvárral, mintha ecsettel festene.
- Megkenem a kenyeremet. Nagy vagyok?
- Nagy vagy - feleljük Andrissal egyszerre, mosolyogva.
- Elkészítem az ebédemet - mondja büszkén.

Szirkát fésülöm, a második gumit teszem a hajába, amikor Ármin elindul, hogy hozzon még egyet.
- Nem kell több gumi, Árminkám! - mondom neki.
- Nem tud Anya három gumit tenni a hajamba! - végzi el az összeadást Szirka.

Szirkával olvasni tanulunk. Egy történet szavait tanuljuk meg, hogy aztán tudjon "rendesen" mesét olvasni. Egyszerű történetet választottam, Szutyejev három kiscicáját, mégis elég sok nehéz szó került bele (elvont vagy egymáshoz nagyon hasonló). Mostanra értünk odáig, hogy a szimpla kártyapárosítást is megunta. Készítettem neki két virágos lapot (minden virágon egy-egy szó), meg két tucat lepkét (minden lepkén egy-egy szó) és a lepkék a saját virágjukra szállva térhetnek haza. Andris segített a kivágásban.

Be is vált az ötlet: "Ez nagyon jó játék, köszönöm, Anya, köszönöm, Apa!" Éppen ezzel játszunk, a lepketündér hazavezeti a fáradt rovarokat. "Ne sírj, megmutatom az otthonodat." Az egyik új szó következik:

- Mi neved van? - kérdezi Szirka a lepkét.
- Utána - felelem lepkehangon.
- Szép neved van! - dicséri Szirka a lepkét.

Árminnak megint jön a foga. Ül mellettem, hallgatja a mesét és panaszkodik:
- Ömlik belőlem a nyál!

- Árminka, örülsz? - kérdezi Szirka a testvérét, aki az evés idejére abbahagyta a nyűglődést.
- Nem örülök - feleli Ármin rövid gondolkodás után.
- Örüljél, légy szíves!

Orvosi váró, italautomatával. (Ennél csak a csokiautomatás gyerekorvosi várókat "szeretem" jobban.)
Szirka "szomjas". Kínáljuk a kulacsából.
- Nem a kulacsból kérek, hanem a benzinkútból!

Szirka a könyvtárban talál egy gyalogkakukk-prérifarkasos könyvet.
- Rút kiskacsa! Rút kiskacsa! - öleli át szeretettel.

kézügyes

2011-11-27T16:53:00.001+01:00

Mint ismeretes, nekem két fiam van, név szerint ÁrMárkus és MÁrmin. Külső hasonlatosságukat már megénekeltem egyszer-kétszer, most egy másik rokon vonás vált tagadhatatlanná. Inkább mutatom:

Ez egy elég pontosan megfestett bagoly.

Egy darabig ilyen típusú rajzok futottak, ahol színes foltokat halmozott egymásra és közben mesélte a sztorit, hogy mit "rajzol", itt pl. többek között egy lajhárt banánnal.

Ezen kicsi csigák vannak.

Aztán egyszer csak rajzolt egy bácsit (bal felső sarok), akinek már a szeme is kivehető.

Íme egy gitár.

Ez pedig akvárium.

Fenn középen a halszerű alakzatra gyanútlanul rákérdeztem, hogy halacska-e.

- Neeem! - néz rám döbbenten. - Az egy rája!

Balra alul az a kicsi foltocska egy gurámi. Mondta, hogy itt a farka, itt a szeme és rajzolt egy tökéletes halat, de mire visszaértem a fényképezővel, már befirkálta.

Ez a páva még nincs kész.

Ez pedig egy mai nénike. A szemnek és szájnak látszó zöld valamik azok a szem és a száj.

A kétésfélévesség arcai

2011-11-23T22:05:00.001+01:00

1.
Fürdés után, mindkét gyerek egy szál törölközőben, a kicsi kezdi az őrületet: A törölközőt a nyakához fogja és torkaszakadtából kiabálva körbe-körbe rohangál:
- Kojboj vadok! Kojboj vadok!
A nagy nevetve trappol utána hasonlóképpen, csak ő ki tudja mondani, hogy káboj.

2.
Csuklom.
- Micsinász? - kérdezi Ármin.
- Csuklom.
- Miért?
- Hát, ez magától jön.
- Miért?
- Hukk!
- Miért? MIÉRT?
- Rángatózik a rekeszizmom - adom be a derekam.
- NEHEHEHEM!!! - tiltakozik sírva.

3.
Vacsora közben Szirkának eszébe jut a mesekönyvből Franklin, a kisteknős, akinek a kedvenc csemegéje a légy.
- A teknősök szeretik a legyet - mondja két falat között.
- Nem szeretik! - vágja rá Ármin, aki épp a legzsírosabb falatokat igyekszik kihorgászni a tányérból kedvenc evőeszközével, a kezével.
- De szeretik! - védekezik Szirka.
- Nem szeretik. A teknős vízben él és ott nincs légy - cuppogat tovább kedélyesen a professzor.

Napfolttevékenység

2011-11-20T14:12:00.001+01:00

Szirka rajzolt egy napocskát. A szemöldök világos volt, de arra kis négyzetre ott alul rákérdeztem. Igen. Az a napnak a foltja.

Hogy ezt honnan, azt ne kérdezzétek.

tűzoltó, tolvaj

2011-11-19T00:21:00.001+01:00

- Három néni énekelt és hintázott - meséli Szirka.
- Ezt álmodtad? - kérdezem.
- Nem. El akarok menni a dzsungelbe, azt álmodtam.
Majd magyarázólag Árminhoz fordul:
- Messze van a dzsungel, Árminka.

- Maszatunk is van nekünk? - érdeklődik Szirka.
- Van.
- Doktor Maszat is van nekünk?
- Az nincs.
- Akarom hazahozni könyvtárból.

- Anya, lekopik a fejedről a háromszög? - kérdezi Ármin.
- Milyen háromszög?! Miről beszélsz?!
- A négyzetről.

Ármin már álmos, de nem akar lefeküdni. Kicsit dögönyözzük egymást az ágyban, aztán mégis inkább ki akar jönni.
- Na, van még egy gyerekünk, aki fél a lefekvéstől - mondom Andrisnak.
- Szirka! Szirka! - oszlatja el a kétségeket Ármin.

- Itt egy párduc - mondja Ármin.
- Úgy látom, inkább gepárd az - bogarászom a pici képet.
- Gyorsan tud szaladni - kapcsol Szirka rögtön, hogy miről híres a gepárd.

Szirka festeni akar, de mindjárt megfő az ebéd, megígérem neki, hogy evés után festhet. Nézegeti a királynőket a kifestőben (ez itt a királynő meg a felesége), meséli a képeket és nem nyafog, hogy de fessünk, de fessünk, hanem Árminnak is mutatja, hogy majd ebéd után festünk. El vagyok káprázva.

Ármin egy régi zuhanycsőből, egy játékpartvis nyeléből és egy sípból univerzális eszközt készít, majd azt lóbálva szaladgál és kiabál:
- Szídd fel begyem a tűzoltót! Szídd fel begyem a tűzoltót!

Este keserves fektetés, végre sikerül őket levakarni az ágyemeleti kuckóból. Ármin már szopik, Szirka még kászálódik lefelé.
- Nagyon szommas vagyok - mondja be a varázsigét. - Menjünk ki a konyhába!
- Nem megyünk ki, bújj be szépen az ágyikódba, én meg hozok neked vizet - szereli le Andris.
- Menjünk ki a konyhába, mert sírás lesz a vége! - kontrázik Szirka, amin én magamban visszafojtva röhincsélek, míg Andris visszaér a pohárral. A sötétben nyitja az ajtót, Szirka megszólal:
- Itt jön a tolvaj!
Ekkor már kirobban belőlem a röhögés, de Szirka leállít:
- Nem szeretem a kacagást!

a sok evéstől; gusztustalan

2011-11-16T15:54:00.001+01:00

Ármin segítséget kér valamihez, én éppen nem tudok menni.
- Szirka majd megmutatja neked, hogy hogy kell - javaslom.
- Ez nagyon jó ötlet, Anya! Ez nagyon jó ötlet! - lelkesedik Ármin.

- Ki aaaz? - jön be Ármin a szobába, ahol dolgoznék.
- Na ki az? - nevetek rá.
- Hát te!

Szirka nyűgösen jön ki a fürdésből, ez is kéne, az is kéne.
Olyan képtelenségeket kér, hogy én is ilyeneket kezdek sorolni neki:
- Hát egy barátságos sárkány nem kéne, aki játszik veled?
- De!
- És egy játszótér, ahol sosincs sötét meg hideg?
- Az is!
Ő is kedvet kap, még nyafogni is elfelejt, nevetve sorolja egyik képtelenséget a másik után, közben észrevétlenül fel is öltözik. Két kívánsága ragadt meg bennem:
egy édesanya három kislányával és egy macika, aki sétál az erdőben és találkozik a mérges nyuszival.

Ármin gyógyítja Szirkát:
- Tüske ment a mancsodba. Meg bacilusok is.

Amikor a lámpásokat készítjük, magyarázom, hogy vékony papír kell majd hozzá, hogy ki tudjon jönni a fény. Ármin megérti:
- Egy-kettőt lép a fény és aztán kimegy az utcára.

Azt hiszem, az Ármin mondta, hogy beesteledett a játszótér.

Márkus megfázott, rekedtesen köhög.
- Mi volt ez a bácsihang? - kérdezi Ármin, szintén elmélyíteni próbált hangon.
- Márkus volt, de neked is nagyon jól sikerült a bácsihangod.
- Köszi - "dörmögi" mélycérnán.

Szirka kérte, hogy rajzoljak neki elefántot. Kiszínezte, majd rajzolt mellé egy nagyot.

Hosszú hajjal.

- Elfáradtál, kicsi Szirkám?
- Persze. Megfáradtam a sok evéstől.

- Nem szállsz ki a kádból? Hát nem szeretsz engem? - próbálja Saci kicsalogatni Szirkát a kádból.
- Sokáig szerettelek, de most már nem szeretlek - zárja rövidre Szirka.

Ármin hízeleg:
- Megeszlek, te gusztustalan!

Az oviban nem hangerővel hívják fel magukra a figyelmet az óvó nénik, hanem énekléssel. Amikor pl. vége a játéknak, énekelni kezdenek, hogy "Rakodás, pakolás!", a gyerekek felfigyelnek a halk énekre is és elpakolnak. Ármin itthon énekel:
- Rakodás, pikulás!

- Így születtem Apától meg Anyától - kapok el egy beszélgetésfoszlányt Ármintól.
- Így születtél Apától meg Anyától? - kérdezek vissza mosolyogva. - Igen. Meg Saci nénitől.

Szirka nem rég folytatta le első igazi telefonbeszélgetését. Eddig egy-egy mondatot mondott csak a telefonba, de nem volt különösebb célja. Most meghallotta Saci néni hangját, örült neki, kicsit átadtam a letefont.
- Saci néni, téged vártalak!
- Aranyos vagy, megyek hozzád holnap.
- Készüljél, Sacikám!

A Szirkás tévéműsorért

2011-11-12T09:03:00.001+01:00

ide tessenek kattentani

Lámpások

2011-11-11T22:27:00.001+01:00

Az oviban ma ünnepség volt.

Délelőtt lámpásokat készítettünk

(csak hármat, mert Szirka már magának csinált az oviban, most az apjának készített egyet).

Délután jól beöltöztünk és kimentünk egy dombra. Felsétáltunk egy tisztásra, ahol az ovisok körbeálltak (körülöttük a testvérek és a szülők), az egyik óvónéni elmondott egy mesét, majd a gyerekek megkapták a lámpásaikat. Ez belülről úgy nézett ki, hogy már az indulásnál kétségeink voltak, hogy abszolválni tudunk-e egy sétát, amelynek meghatározott célja van. Ilyenkor a mi gyerekeink már nem sok mindenre kaphatóak, fáradtak, nyűgösek voltak. Szirka inkább fára akart mászni, bokrok alá akart bújni, Árminka meg bottal akart kutyát kergetni.

Aztán, amikor hívták Szirkát, beállt szépen a körbe. Odament az óvó néni mellé és kis idő múlva azt láttam, hogy már egészen nekidőlt, hozzábújt. Biztonságban érezte magát és látszott, hogy természetes neki ott lenni a többiek között. Itt tört rám először a pityereghetnék. Annyira jó volt látni ott a körben a többi gyerekkel meg az óvó nénijével olyan észrevétlen bensőségben.

Mi is meggyújtottuk a mécseseinket és átsétáltunk a tábortűzhöz. Nem volt könnyű menet, ahogy sötétedett, Ármin félni kezdett, percről percre fáradtabbak voltak, hamarosan meg is éheztek. Szirka fogta a kezemet és elpanaszolta, hogy ő fázik a sötétben, meg hogy a szemüvege is fázik és inkább levenné, hogy ne fázzon, de ekkor éppen megláttuk a lángokat a távolban és nem volt tovább panasz.

Már egész sötét volt, amikor az óvó nénik azt mondták, hogy a gyerekek induljanak el a lámpásaikkal és keressék meg a manócskákat, akik elbújtak a környéken. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy miről van szó, végül inkább én is mentem Szirkával, nehogy eltűnjön az erdőben. Az óvó néni mondta neki, hogy világítson a lámpával és nézze meg jól, mi lapul a fűben. Szirka teljesen beleélte magát a dologba és előrehajolva keresgélt. Én még akkor sem láttam semmit, amikor ő már megtalálta és megmutatta a manót. Az óvó néni biztatta, hogy vegye fel, mire Szirka a manócska mellé tette a tenyerét, hogy másszon rá. Aztán persze rögtön megfogta "rendesen", de annyira belefeledkezett a játékba, hogy valószínűleg egy pillanatra a mesét hitte valóságnak. Vagy lehet, hogy csak a kis tündér lelke talált rá a mesetestvérre a kismanóban.

Nagy keresgélés folyt, minden ovisra csak egy gyapjúmanó várt és tényleg nem volt könnyű a sötétben rábukkanni az apró, zöld ruhás lényekre. Szirka ötöt talált. Egyet Ármin is megtarthatott, így két manótestvérrel tértünk haza.

A tűz mellett még finom falatokat is kaptunk, kis éneklés, beszélgetés, szaladgálás, menjünkhazázás folyt, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Amikor már (többedjére) úgy éreztem, hogy még két perc és Ármin üvölteni fog, akkor vége lett az ünnepnek, szépen elbúcsúztunk egymástól és hazajöttünk. Még rendes fürdés és majdnem rendes vacsorázás is befért, mielőtt beájultak.

Holnap manóházikót készítünk, ajtóval, ablakkal, manóágyikóval.

És megint úgy érzem, hogy itt néhány nagyon jó választás történt: jól döntöttünk, hogy megkerestük ezt az ovit Szirkának, jó döntés volt, hogy felvették, és örülök, hogy Szirka épp minket választott.

megint benne

2011-11-10T21:46:00.002+01:00

Emlékeztek még erre? Hogy izgultunk mi is, meg ti is :) Mentek a tévék egész délelőtt és vártuk Szirkát.
Aztán még volt 5 másik: csak Szirka, négyen, én és Ármin, hárman-négyen, én és Ármin megint.
Aki teheti, holnap 13:25-kor is kapcsolja be az M1-et ;)

Nem tudom; fárasztó

2011-11-06T18:51:00.000+01:00

kutyák

Szirka a konyhapultról elvitt egy (bontatlan) zacskó tofut. Sehol sem találtuk meg, kérdezgettük a gyerkeket, nem tudják-e hova került.
- Én tudom! Én tudom! - lelkesedik Ármn. - A Városligetbe!
Erre már Szirkának is támadnak ötletei, bonyolult leírásokat ad a szobákban fellelhető kötelekről és más, valószínűtlen tereptárgyakról, ami mellett a tofu van. Végül másnap találta meg Szirka a cipők között, és szó nélkül betette a hűtőbe. Ha Ármin nem mondja, talán észre sem veszem, hogy megvan.

Szirka az asztalon felejtett politikai hetilapot lapozgatja.
- Mit olvasol, Szirka? - kérdezi Márkus kedélyesen.
Szirka elmélyülten válaszol:
- Nem tudom.

A "Kinek van négy?" kártyával ismerkedünk, ilyen a gesztenyés sorozat:

De Szirka váltig állítja, hogy ez kaka.

Szirka egyszer csak elkezd kiabálni a homokozóban, a házban lakó kisfiút hívogatja. Elmagyarázom neki, hogy most nem tudunk vele játszani, azt sem tudjuk, hol van. Két percen belül hazaérkezik a kisfiú. Míg lejön játszani, Szirka csak róla beszél, hogy ugrál a lépcsőn, mint egy béka, segít az apukájának, ügyes gyerek.
- Szeretem a barátomat. Mindenki is szeret engem.
És kezdem kapisgálni, miért érti meg olyan nehezen, ha valaki el akarja utasítani. Ha valaki undok vele, még akkor is azt hiszi, hogy biztos csak játszik, vagy ha bántják, még mindig sokszor azt gondolja, hogy véletlen volt.

Szirka telefonál a Télapónak. Nem ront ajtóstul a házba, először megkérdezi, hogy Szia, Télapó, micsinálsz?, vár egy kicsit a válaszra is. Ő maga nem igen kér semmit, csak szorgalmasan közvetíti Ármin végtelen ajándéklistáját.

Árminka az őszi leveleket dobálja:
- Zsonglíros vagyok anya, zsonglírozok! Néhány levelet fogok és így zsonglírozok.

Evés közben Árminka sztorizik:
- Mi történt az óvodában? Bence betette az orrába a piszkálót és hatalmas sírás lett belőle.

Szirkát nagyon magával ragadja az óvodai mesevilág.

Itt alul boszorkány/szörnyeteg és a jobb oldalon három színes tündér látható.

(Itt valahogy egybefolynak, a lapon tényleg három.)

Márkus nagyon különleges gyerek volt, nem volt se dackorszaka (de talán még sima daca sem), se miért korszaka, így mindkettővel Szirka és Ármin révén ismerkedtünk meg. Most az a remek, hogy néhány dologban közel egy fázisban vannak, pl. a miérteket sztereóban nyomják, ami segít perspektívában látni a dolgokat, ill. egymásnak is mondják, amitől én azt remélem, hogy hamarabb túlesnek rajta, ha a saját bőrükön tapasztalják meg a másik oldalát. Két megválaszolhatatlan miért:
Ármin új ételt kóstol, az első falat után kétségbeesve kiált fel:
- Nem szeretem!
Majd hasonlóan kétségbeesve folytatja:
- Mért nem szeretem?
Szirka trükkös kérdése pedig ez volt:
- Miért ragadós a méz?

Ármin ragoz:
- Akkor kellett pisilnim.

A birkózások náluk általában úgy zajlanak, hogy Ármin rámászik Szirkára és dögönyözi. Szirka általában ebben megfelelő partner is. Néha nem, de az a ritkább. Most rendkívüli történik, Szirka támad Árminra:
- Add vissza! Add vissza a játékomat! - teperi le, pedig Árminnál nincs is semmi.
Ármin szelíden, szinte unottan tolja le magáról:
- Szirka, ezt ne csináld! - mondja rezignáltan - Ez olyan fárasztó.

A felhőt Ármin rajzolta, a kéményt és a füstöt Szirka. Szerintem nagyon remekül sikerült érzékeltetni, ahogy a füst a kéménytől távolodva eloszlik.

3 szín

2011-10-30T18:55:00.003+01:00

- Jaj, csípi! - kiált Szirka evés közben, egy fűszeresebb falat után.
- Igyál rá egy korty vizet! - tanácsolom neki, mert úgy látom, inkább csak meglepődött, nem a csípés erős (én is ugyanazt eszem). Szót fogad, majd lelkendezni kezd:
- Köszönöm, Anya! Segítettél! Már nem csípi. Drága vagy!

- Megszámoltam a krumplikat! - büszkélkedik Szirka.
- És hány volt? - kérdezem.
- Sok!

Jancsi és Juliskát mesélek, a boszorkány meg akarja enni a gyerkeket. Sehogy se értik, hogy miért csinálna ilyet bárki is. Végül azt mondom:
- Mert ő boszorkány és gyerekeket eszik.
Szirka végre megérti:
- Ragadozó?

barátnővér, koporsófinomság

2011-10-28T09:27:00.000+02:00

Ármin sír, hogy ő nem kap szemüveget, mint Szirka. Andris magyaráz neki:
- Szemüveg annak kell, akinek rossz a szeme. Neked jó a szemed. Olyan szemed van, mint a sasnak! Láttál már szemüveges sast?
- Én már láttam! - kiáltja Szirka. - Láttam szemeveges sast!

- És te mitől vagy ilyen szépséges? - kérdezem Szirkát. Egy pillanatra elgondolkozik, majd mosolyogva azt feleli:
- Én vagyok a barátnővéred!

Szirka a lineáris, "fal" típusú várak után elkezdett valódi, térbeli mesekastéyokat építeni:

(A színek kiválogatása tudatos, előre eldönti, milyen színű kastély lesz.)

Mindeközben Ármin leginkább garázsokat meg autópályákat épít:

Végre adódik egy délután, amikor Szirka nem olyan fáradt, szinte megállás nélkül együtt játszanak:

- Te bújjál el, Árminka, én megkereslek.
- Hova bújjak?
- Apa szobájába.
- Ide? - mutat a konkrét "búvóhelyre".
- Igen.

Aztán Szirka bújik és Ármin számol, két feltartott ujját forgatja, nézi:
- Egy, kettő, egy, kettő, öt! Most öt! - mutatja ugyanazt a két ujját.

Aztán babásat játszanak, Ármin bejelenti, hogy "bababa", attól fogva ő a kisbaba. Szirka addig nem is kér a saját uzsonnájából, míg a kisbabáját meg nem eteti.
- Kéred minden minyomságodat? - kínálgatja.
A baba kéri minden minyomságát, az anyukája pedig erős tempóban nyomja a szájába a falatokat. Kis idő múlva ellágyulva mondja:
- Szeretem a babámat!
Egyszer vékony, panaszos hangot hallani:
- Megharaptad az ujjamat!
Aztán már a boldog hangot hallom:
- Megpuszilt a babám!

Evés után visszamennek a gyerekszobába, babáskodni, de kis idő múlva megint kivonulnak a nappaliba, Ármin négykézláb, Szirka megy utána és magyaráz:
- Árminka a kutya, én vagyok a gazdája.
És eldobja neki a labdát "az erdőben", a kutya meg okosan visszahozza.

Csiribiri hintáztatás

Reggeli ébredezés, Szirka még az ágyában ül, míg a ruháját előszedem, beszélgetünk róla, hogy mi lesz ma a program.
- Bátorságpróba lesz az oviban.
- Azt szeretem - mondja Szirka azzal a melegséggel, ahogy csak ő tudja mondani a szeretést.
- Az ovit?
- Persze!

A három (Szirka)kismalac házikót épít a nappalinkban, a (Szirka)farkas megáll a ház előtt és udvariasan bekopogtat:
- Kop-kop, engedj meg kismalac! Malackát akarok elkapni ebédre!

Ármin nem éri el a filceket, Szirka siet segíteni.
- Milyet kérsz, Árminka?
Megegyeznek a zöldben, Szirka odaadja.
- Kedves vagy, Szirka - hálálkodik Ármin. - Szívű vagy.

Viccesek jönnek ki belőle, hogy Ármin keveri a korsót meg a koporsót, de csak a mézes koporsót jegyeztem fel. Meg a kapcsolódó "Megeszlek, te koporsófinomság!" hízelkedést. Ármint kb. egész nap lehetne jegyzetelni, az "Abba lakott bölömbika, bölömbölt" - jellegű bejelentések mindenpercesek.

hogyan készül?

2011-10-23T20:48:00.000+02:00

Mifelénk így festik a kisfiúk a szép színes helikoptert:

És így rajzolják az autóalkatrészeket, meg a jobb alsó sarokba "néhány csavarhúzót":

Így festik a kislányok a madárkát ("a begyét zöldre festem"):

És ilyenre sütik az oviban a kenyérsünit (másfél kézzel!):

Közben az itthonmaradott - és emiatt már nem síró - kisfiúk így szerelik a tűzőautó pufogóját csaarfúzóval:

Képzeld el; érzem

2011-10-18T21:03:00.001+02:00

Mekkora rend lehet a nappaliban, ha a gyerekek azon tanakodnak, hogy az a dzsungelfaluja vagy inkább istálló?

Ármin Hókuszpókot mindenképpen Pókembernek akarta hívni. Próbálkozott a Hókuszpókemberrel is, de aztán mégis Hókember lett.

Különböző okokból majdnem mindannyian visszafogott kolbászfogyasztók vagyunk, viszont majdnem mindannyian nagyon szeretjük az ízét, így - ha csak lehet - inkább fűszerezésre használom. Most is épp felaprítottam és beledobtam a fazékba néhány vékony szeletkét. Igyekeztem, hogy Ármin ne lássa meg, mert ő nem önként fogja vissza a fogyasztását. Odajön a konyhapulthoz, elkezd szimatolni, majd azt mondja:
- Érzem a kóbászt!

Dolgozom, amikor Szirka lefeküdni indul Andrissal. Búcsúzkodás, puszihegyek, Szirka végül a laptopot is megpuszilja:
- Jó éjszakát, tévékém!

Ármin kijön a fürdésből, megáll előttem:
- Képzeld el, Anya - újságolja -, szopizunk!

Egy könyvet nézegetünk, van benne néhány szó, amit Szirka is ismer, azokat elolvassa. Mutat benne egy szöveget, hogy nézzük meg azt is. Mondom neki, hogy az ott angolul van, azt még nem tanultuk.
- Szeretném azt is megtanulni!

róka; akkor nem

2011-10-14T19:21:00.001+02:00

Ehhez a képhez érünk egy könyvtári könyvben, még nem beszéltünk róla.
- Hű, milyen évszak van itt? - kérdezem és készülök, hogy rávezessem Szirkát a dióval meg a többi gyümölccsel, de ő azonnal rávágja:

- Ősz!

Andis hátára mászik, átkarolja a nyakát.
- Nézz ide! Nézz ide! - mondja sikeresen mozgásképtelenné tett apjának. Aztán elmagyarázza, hogy apa egy fa és ő felmászott rá. (És én azt hallom az egészből, milyen káprázatosan tisztán ejti az f-et.)

Kocsiból lát egy toronydarut. Őszinte, szelíd vágyakozással mondja, hogy fel akar mászni a tetejére.
- Kicsi Szirkám, az nagyon magas!
- Sebaj!

Ármin kiabál a kocsiban:
- Még egy motor! Szemfüles vagyok.
Kicsit később:
- Lássuk a rókát! Lássuk a rókát, hogy rókázik!

A kitartás jutalma

a szivárványbaba

Figyelni kell, mert lassan kikopnak a "beszédhibák", amiktől minden mondat olyan, mint egy karácsonyi meglepetés. A "réten" virágot szednek nekem, Ármin szalad:
- Margarintát szedtünk két csokorval, háromat is hoztunk!
Márkus Aladdint olvas neki, keresi, hol van benne a szurkán.

- Szirka, olyan, mint egy hörcsög vagy!

Szirka fél füllel hallja, miről beszélgetünk Andrissal.
- Levágjuk apának a hasát? - kérdezi felhúzott szemöldökkel.
- Nem a hasát, a haját!
- Bocsánat, eltévesztettem, kisasszonykám - nevet.

Ármin egy illegális tubussal a kezében jön be.
- Azt a kupakot nem szabad letekerni! - szólok rá.
- Jó, akkor nem tekertem le.

híres poszt

2011-10-11T21:10:00.000+02:00

Úgy értve, hogy híreink következnek (amik már rég nem voltak).

1. kéz-téma
Szirkának sohasem hajlott be a bal hüvelykujja. Gondos szülőként ezt pár hónappal az ötödik szülinapja előtt mindjárt észre is vettük. Ortopédia, röntgen, minden rendben, csak egy apró műtét kell. Aprólékossága miatt altatásban végzendő, vagyis tökéletes egészség kell hozzá, mellkasröntgentől az ekg-n át a mindenféle testváladékról kiállított írásbeli felmentő ítélettel. Amikorra ennek és az elérhető műtéti időpontoknak a metszete összeért, eltelt jó néhány hónap, így végül múlt hétfőn ment be a kórházba Szirka (és Andris). Azt nem mesélem el, hogy milyen volt a kórházi bánásmód, mert rossz volt. Azt sem mesélem el, hogy én mennyire aggódtam, mert halálosan. Azt mondom el, hogy végül is mégsem volt meg minden a Szirka kezében, ami a helyreállításhoz kell, csak ezt a röntgenen nem látták. Elvileg most kb. 20 fokban tudja majd hajlítani. Ezen kicsit még lehetne javítani jóval komolyabb műtétekkel, a lehetséges nyereség nem arányos a hozzá vezető kockázatok mértékével. Most szépen gyógyulgat, van a kis kezén egy hétmérföldes seb és a varratokra mindketten azt mondják, hogy bogárkák ill. hangyák. Szirka szerint mérgesek is. Ügyesen vigyáz is rá és el is mondja mindennap, hogy az oviban is vigyázott rá (fára másztam, vigyáztam a kezemre).

2. ovi-téma
Szirka 3 évesen kezdett oviba járni, egy állami, normál oviba, amit az önkormányzat jelölt ki a fogadására. Az első évben - amennyiben a 10-ből 3 hónapot évnek tekinthetjük és amennyire azt itthonról meg tudtuk ítélni - inkább szerette a dolgot, mint nem (különösen kezdetben volt lelkes). A mi aggályainkat meg tudtuk beszélni az igazgatóval meg a helyettessel. Második évben új csoportba került, új óvónőkhöz. A terv az volt, hogy ez most ősszel is így lesz. Mivel végül úgy döntöttünk, hogy ezt az évet már máshol kezdjük, bennem nyilván azok a dolgok maradtak túlsúlyban, amik miatt elhoztuk Szirkát, nem pedig a sok valóságos kedvesség, amiben tagadhatatlanul része volt. Ezért ahelyett, hogy a panaszaimat sorolnám, inkább azt mondom el, mik voltak azok a pontok, ahol mi nem figyeltünk eléggé vagy amiknek nem tulajdonítottunk akkora jelentőséget, mint kellett volna:

Elsiklottunk afölött, hogy Szirkát nem vállalták, hanem oda lett téve. Hogy az óvoda magától nem vállalta, azt el is felejtettük, annyira kedvesek voltak a vezetők. Valószínűleg a nagyobb baj az volt, hogy az óvónők is kapták a feladatot, nem pedig jelentkeztek rá. Az első csapattal az elején egyeztettünk, sok mindent átbeszéltünk, de már velük se követtük szemmel közvetlenül közelről, hogy mi történik és hogy tényleg úgy boldogulnak-e, ahogy azt az elején lelkesen gondolták. Az óvónőváltást pedig csak a vezetőkkel beszéltük át. Ennél sokkal közvetlenebb kapcsolattartásra és intenzívebb kommunikációra lett volna szükség.

Különösen nagy szükség lett volna az intenzív kommunikációra, amikor kezdett gyanús lenni, hogy nem minden úgy van, ahogy mi szeretnénk. Nem kellett volna várni, hogy hátha javul a helyzet magától vagy azzal nyugtatgatni magunkat, hogy ezek csak apróságok, a lényeg, hogy szeretik Szirkát - és közben hagyni annyira elcsúszni a dolgokat, hogy már nem lehet megjavítani sem.
Nem lett volna szabad hagyni, hogy elmaradjanak a megbeszélések a gyógypedagógussal és a logopédussal és abban bízni, hogy eljutnak hozzájuk a papírok, hogy beszélnek velük a vezetők vagy hogy tudják ők, hogy mi a dolguk.

Most tehát egy új oviba jár. Az óvónők személyesen vállalták el, miután többször találkoztak vele. Megnézték itthon, egyedül, megnézték az oviban a többi gyerek között és úgy döntöttek, hogy mehet. Közben mi is megnézhettük az óvónőket vele egyedül meg a többi gyerek között, és megnézhettük Szirkát a többi gyerek között - és mi is úgy láttuk, hogy ezzel érdemes megpróbálkozni. Mivel ez egy Waldorf ovi és mivel a műtét is közbejött, valójában az "igazi" ovi csak ezen a héten kezdődött Szirkának, addig ismerkedtünk, közös programokon vettünk részt (egész család) és a régi ovisokkal az udvari játékban szoktunk össze (ez inkább Szirka). Jelenleg a legnagyobb problémának az látszik, hogy Ármin nem mehet vele.

3. alvás és fül-orr-gége-téma
Szirka világéletében rosszul aludt és egyre inkább úgy érezzük, hogy nem kéne tovább várni, hogy hátha kinövi. Alváslaborban megnézték, hogy nincs alvás közben légzéskimaradása, de nem tud rendesen az orrán lélegezni. Jelenleg két fül-orr-gége vizsgálat között vagyunk, nagy kérdőjelekkel, hogy ki kell-e venni az orrmanduláját. Kis kérdőjellel, hogy milyen a hallása. Az előző vizsgálat szerint ugyanis mindkét fülére van egy nagyon enyhe halláscsökkenése, de nem volt jó a gép, amivel mérni is tudták volna és megint 3 órát kellett várnia (időponttal), míg elvégezték a vizsgálatot. Panaszt nem okoz, de mondjuk megindokolná, hogy miért fárad el olyan nagyon, ha sok ember között van: a háttérzajban nagyon kell koncentrálnia, hogy megértse, mit mondanak a többiek.

4. szem-téma
Új szemüvege van, csökkent a dioptriája, de mindkét lencséje cilinderes lett. A dokinő azt mondta, nem egyformán nőtt a szemgolyója szélessége és magassága. A kerete is egy új típus, szerintem sikerült jobbat választani, mint az előző volt (kicsit talán masszívabb, de főleg belefér a szempillája és nem áztatja le a könny a karcmentesítő réteget).

5. olvasás-téma
Szerintem ez nagyon tuti ötlet volt Szirkának. Persze nincs rá bizonyíték, hogy nem ugyanilyen lenne olvasás nélkül is, de amit elfogultan mondhatok, az az, hogy jót tesz a beszédének (pl. hosszú mondatokat olvas, hosszú mondatokat mond), jót tesz a gondolkodásának (minél több szót ismer, annál jobban kell figyelnie a részletekre, már nem elég pl. csak az első betűket megkülönböztetni; folyamatosan következtetnie kell rá, hogy mit kíván a szövegkörnyezet, milyen szó illik logikusan a mondatba stb.), jót tesz a memóriájának (egyre több szóra kell emlékeznie), jót tesz az önbizalmának (meg tud csinálni valami nagyon fontosat és élvezeteset) és még az Árminnal való viszonyának is. Ármin beszédben kb. most van Szirkával egy szinten, amit nyilván Szirka is pontosan lát. Szerintem nagyon jól jön, hogy van olyan dolog (bár nem az olvasás az egyetlen), amiben ő lényegesen előrébb jár, mint Ármin és nem azt éli meg, hogy a kis vakarcs elzúz mellette, hanem hogy ő a nagyobb és van, amit ő tud jobban.

6. allergia-téma
A jelek szerint minden étellallergiáját kinőtte, legalább is annyira, hogy nem kell kizárni az étrendjéből semmilyen ételt sem, még ha a korábban gázos dolgokat nem is kapja nagy tételben.

Én vagyok a barátotok

2011-10-08T20:48:00.000+02:00

Ülünk a kanapén, kb. ezt látjuk:

Ármin panaszos hangon megszólal:

- Partimadaros lefelé van!

- De szép autód van, Árminka! Olyan kocsid lesz, ha nagy leszel?
- Már nad vadok!

Ha van törökbasa, akkor van indiánbasa, öregbasa, ördögbasa is, de a leginkább időtálló mégis az örökbasa.

Ármin logikusan gondolkozik:
- A nagykócsag fiókája az kiskócsag?

Hetirend, ahogy Szirka beosztotta

Andris a mesebeli kutya kezét említi. Szirka kijavítja:
- Nem keze, mancsa!

Szirka csont nélkül elmesél egy részt a januárban látott Pinguból.

Szirka éppen Gryllus "Tea" című dalát hallgatta, amikor hazajött Andris:
- Képezd el, Apa, a bácsi meg a néni is meg a gyerekek is énekeltek. Teát énekeltek!

A Pöttyös Panniban Panni és Péterke után új gyerekszereplő jelenik meg. Szirka megfejti:

- Péterke beöltözött?

Itt kérdezném meg, hogy miért van az, hogy a Pöttyös Panni nevelő célzatú történeteiből, miszerint rosszalkodás-póruljárás-megjavulás Árminka csak a rosszalkodás részt tanulja meg? Ráadásul nem is mindig egyértelmű neki, hogy mit kell rosszalkodni. Tegnap pl. "Dühösen dobbantottam!" felkiáltással tiszta erőből sípcsonton rúgott.

- Gyerekek, esik az eső!
- Sebaj, anya!
Később még jobban rákezd:
- Figyeljétek csak, hogy kopognak az esőcseppek! Nem halljátok, hogy azt mondják: "Szaladjatok gyerekek! Elázik a mellényetek, miben mentek holnap Nimródékhoz?"
Szirka kicsit elcsodálkozik, aztán azt mondja:
- Szeret tégünket, azt mondja. "Én vagyok a barátotok!", azt mondja az eső.

kör; mérgezett

2011-10-06T16:11:00.000+02:00

Este jövünk haza, már sötét van. Hosszan autózunk a rakparton, csillognak a fények a sötét hullámokon. Általában csak áthajtunk a Dunán, keresztben meg ugye sokkal kisebbnek látszik. Szirka elbűvölten nézi a nagy vizet. Már arról sem tudom meggyőzni, hogy ez nem a tenger, de az alkudozás, hogy hadd fürödjön meg benne, még csak ez után kezdődik. Elhangzik a majd máskor, majd máshol számos változata, végül az is, hogy itt csak a hajók mehetnek a vízbe.
- Hajó szeretnék lenni - mondja ábrándosan.

Ármin a "felnőtt" kalapácsot kéri, nem akarom odaadni, mert egy kicsi szögecs van nála és lelki szemeim előtt már az ujját püföli. Váratlanul nem az ordítós technikát választja, hogy célba érjen, hanem elkezdi összeszedni a szőnyegről a szétszórt játékokat:
- Ezt most itt elpakolom, utána megbeszéljük.
Pakolás közben még ezt párszor nyugtatólag elismételte, aztán jött, hogy megbeszéljük. Arra jutottunk, hogy mégis kapja meg a kalapácsot :)

Egy könyvben kekszet lát, ő is kér. Mire meggyúrom a tésztáját, már pudingot kér. Közben még más dolgokat is kell csinálnom, mondom neki, hogy lehet, de mindent csak szépen sorban. Ezt elújságolja Márkusnak, aki a konyhában pakol. Egy telefont is el kell intéznem, megígérem, hogy ha Márkus végzett, az Ármin kívánságai jönnek. Odalép Márkus mellé, ha ő arrébb megy, követi. Aztán megmagyarázza:
- Sorba állok!

- Te rajzoltad ezt a szép csigabigát? - kérdezem Ármintól.
- Nem! - néz rám kissé megütközve. - Az csak egy kör!

Szirkának hétfőn műtötték a kezét, be van kötve. Szerdán már Éva nénihez készül:
- Másik kezemmel játszok.

Szirka kijön a fürdésből, újságolom neki:
- Saci néni most telefonált. Megkérdezte, hogy vagy.
- Nagyon szeret tégemet?

Vigyázni kell a kötésre, de homokozni muszáj. Nem kesztyűztem be, mert eddig mindig nagyon ügyesen vigyázott rá, reméltem, hogy a homok se fog ki rajta, különben meg ott vagyok vele és segítek vigyázni. Kétszer elindul a keze a homok felé, szólok neki, harmadszor már látom, hogy megáll a levegőben. Negyedszer egy (tiszta) falevelet megfog vele, aztán rámnéz:
- Bal kéz ne!

Lehet, hogy az is a kórházi tartózkodás maradványa (másfél napot töltött benn), hogy ezt mondja az apjának:
- Kérek zabtejet, nővérdadus!

Szirka megnézi a könyvborítót és kikombinálja a címet:

Aladdin barátságja

- Mit álmodtál, Szirka?
- Nyuszikát! Adtam neki répát és én is ettem vele. Aztán lementünk a rétre játszani.

- Megtaláltam! Örülök a sárga traktornak! - verbalizája Ármin az érzelmeit.

- Megettem Szirkát hagymával! Szórtam rá porcukrot és "Hamm!" bekaptam!

Ármin szereti a zsíros falatokat. Odaadását dalocskába önti és a csirkecombra várva így énekel:
- Nyam, nyam, édes bőr! Nyam, nyam, édes bőr!

- Sebaj, Anyucikusz! - vigasztal Szirka, amikor nem sikerül elég nagy buborékokat fújnom.

Kakaós kekszet kap:
- Mérgezett, ugye? - kérdezi mosolyogva.

- Na, add a lábad! - mondja neki Andris körömvágáskor.
- Piszkafa, ugye?

3 kép

2011-10-03T19:24:00.003+02:00

Buborékhajsza "a réten"

Kedvenc ételünk a piknik

- Én vagyok az anyukája - mondja Szirka.

(Kérlek, NE kérdezzétek meg a kommentekben, hogy honnan lehet ilyen aranyos babát venni!)

a valóság ezzel szemben az

2011-10-02T07:45:00.002+02:00

Nemrégiben a pomogácsblogon "Vendégkapus" címmel megjelent néhány hamisított fotó és egy erősen - khm - kozmetikázott történet, amelyben úgy állították be, mintha a vendégcsapat kapusa nem állt volna a helyzet magaslatán. Szerkesztőségünk birtokába jutott azonban egy videófelvétel, amely minden kétséget kizáróan megmutatja, melyik csapat kapusát alázták rommá az apró csatárok.

öltöztetés és fűnyírás

2011-10-01T21:57:00.000+02:00

Szirka Árminkát öltözteti, aki ezt ügyesen engedi. Egy darabig. Aztán inkább reggelizne erősen.

Fűnyírás az avarban:

mázolmányok, rajzolmányok, irományok

2011-10-01T17:38:00.000+02:00

Ennek a gyönyörű, színes festménynek elsősorban az a különlegessége, hogy gyönyörű, színes. Ellentétben az olyan festményekkel, amelyek mindössze egy akkurátusan pirosra festett lapból állnak.

Nem csak színes, de figurás is. Házikós.

Új műfaj: csoportkép. Az ilyeneken az egyes figurák eléggé elnagyolódnak, inkább a csoportosulás a lényeg. Meg a buli.

Itt éppen Saci néni és Pali látható. Kedvencem a szögletes mosoly.

Bizony, bizony, az első családrajz. Balról jobbra készült, első Apa, aztán Anya, majd Szirka és Ármin. Apának kicsi haja van. Anyának hosszú haja van. Szirkának is hosszú haja van. Árminnak rövid haja van. A további két figura identitása kissé bizonytalan. Először azt mondta, hogy ő Ági.

- Milyen Ági? - kérdezem.

- Drága kis Ági.

Később viszont azt mondta, hogy az ott Ákos és Umbil.

Ez egy régebbi írás.

Ez viszont már egy igazi recept.

Anyának kell sok gyógyszer. Márkuskának kell sok gyógyszer.

Szerintem, ha ráírom a tajszámot, simán ki lehet váltani.

Mindeközben Ármin is szorgosan rajzol, ilyesmiket. Meg kópiót, de azt most nem találtam meg.

Ezt Andrisnak készítette.

"/Családnév/ András" ide írtam neked hosszú betűkkel.

Építkezések

2011-09-30T14:59:00.002+02:00

Kalapácsos, kerítéses torony az utolsó pillanatban:

Hajó:

Elemes építő:

tojás; máskor ne

2011-09-28T20:31:00.000+02:00

Szirka rajzolgat, közben beszélgetünk. Már nem tudom, hogy kanyarodunk ide, de azt mondom neki:
- Árminka nagyon szeret téged.
- Persze. Meg én is.

A párja meg ez:
- Szirka a barátom! Szirka a barátom! - kiáltozza Ármin szerterohangászva a lakásban.
- Szirka a barátod? - kérdezem okosan.
- Igen. Ő a testvérem - áll meg egy kicsit, hogy elmagyarázza.
- Igen. És nagyon szeret téged - teszem hozzá mosolyogva.
- Örülök Szirkának! Örülök Szirkának! - kiáltozza és rohangászik tovább.

Szirka lélekszakadva jön meg a játszótérről:
- Anya, sütjél nekem valamit!
- Mit süssek?
- Tortát!
- Milyen tortát?
- Répatortát!

Másnap reggel megkérdezem tőle:
- Hogy aludtál, kicsi Szirkám?
- Azt álmodtam, hogy répatortám lesz.

- Ki kér sajtikát? - kérdezi Andris, a főbecéző vacsoránál.
- Én! - vágja rá Ármin.
- Meg én is! - teszi hozzá Ármin.

Ármin Szirkát dögönyözi és közben ezt mondja:
- Szirkácska micsinál? Popsit cserél velem.

Szirka sorolja "a gyerekek" nevét:
- Gabi, Tojás, Béla, Tea.

Ármin a főztömet dicséri:
- Nagyon finom vacsora volt. Máskor ne együnk ilyet.

Szirka szervezkedik, ki hova bújjon:
- Te hátul, én balra - vezényel Árminnak.

Nagyon görbe kiflit veszünk, Szirka neveti:
- Olyan, mint cicabetű lenne!

A közös fürdés után Ármin kitrappol a fürdőszobából, majd vissza is fordul:
- Elfelejtettem Szirkát fürdőkádból!

Nem találjuk a lakáskulcsot, Szirkát az ajtó ablakán teszem ki, hogy el tudjon indulni Nagyapóval a koraiba. Mosolyogva tiltakozik:
- Nem vagyok én kiscica!

Olvasáscsomag update

2011-09-28T15:37:00.000+02:00

Nos, többen kérték-kérik az anyagot, mint gondoltam, páran olyanok is, akik nem is igazán tudják, mi ez, csak hallották valakitől. Amiket sokszor kell leírnom, azokat most ide egyben összeszedtem:

1. Ez nem egy varázscsomag, amit csak ki kell nyomtatni és a gyerek felolvassa Az eltűnt idő nyomábant. A módszert ezekben a bejegyzésekben ismertettem, először ezeket olvassátok el, addig ne kérjétek a csomagot:

Olvasás és értelmi lemaradás (Miért fontos az olvasástanulás?)
Az olvasást támogató környezet
Szóképek vagy ábécé?
Az olvasástanítás első lépései a gyakorlatban

A legfontosabb az utolsó, abban olvasható maga "a módszer".
Erősen ajánlott a hibázás nélküli tanulásról is elolvasni ezt a bejegyzést, a sikerhez elengedhetetlen ez a szemlélet.

2. A csomagot nem lehet önmagában használni, akkor van igazán értelme, ha valaki végigmegy kb. az itt leírt lépéseken a családtagos kártyáival:
Példa a személyre szabott első lépésekre
Akinek feltett szándéka, hogy ezeket megcsinálja, az nyissa ki a csomagot már az elején, mert a saját kártyáihoz is talál bennük sablont meg az igékhez is plusz képeket, de az első lépések többségéhez még egyéni kártyák kellenek. A csomagnak igazán hasznát csak ezek után lehet venni. Csak az kérje, aki ennyi saját munkát bele tud fektetni.

3. Az anyaggal kb. két dolgot csinálhatnék: Vagy jogilag letisztáznám a felhasznált anyagokat, profi formába önteném és - meglovagolva a "tanítsuk olvasni az óvodásokat" hype-ot - pénzt keresnék a munkámmal és árusítani kezdeném. Vagy pedig minél hamarabb és minél egyszerűbben megpróbálok azoknak segíteni, akik erre igazán rászorulnak: az értelmi lemaradással vagy más extrával élő gyerekeknek és szüleiknek. Elnézést mindenkitől, akinek ez rosszul esik, de értük-nekik szívesebben dolgozom ingyen, mint csak úgy bárkinek. Írtam is, hogy elsősorban nekik szánom az anyagot, de akkor most itt meg is húznám a vonalat: a továbbiakban kizárólag SNI gyerekek szüleinek küldöm el, kérem, hogy mások ne írjanak (ők viszont írják meg lécci, hogy mi a "problémájuk", nekem ez a fizetség, hogy látom, volt értelme a munkámnak). Nem is szeretném a jogilag tisztázatlan anyagokat nagy nyilvánosság elé tárni, egyszerűen nem lenne tisztességes. Köszönöm, hogy ezt megértitek!

töltemények

2011-09-23T20:25:00.001+02:00

1. A múltkori hetirendhez kiegészítés
A heti időbeosztás táblázata mellett a bal felső sarok üresen maradt, ide szoktuk feltenni, hogy milyen hónap van éppen. Mivel a gyerekek nagyon szeretik Csanádi Imre Hónapsorolóját, az illusztrációk ehhez készültek. A letölthető lapon (pdf) a hónapok alatt még néhány plusz kis "tevékenység kártya" található a naptárhoz. A hónapokat mi kinyomtattuk vastagabb lapra, kártyás játékokhoz is.
Ez a kiegészítés csak kb. 2 hétig lesz elérhető. Ha már nem találod, töltsd le egyben az egész táblázatot pdf-ben vagy Wordben (ha változtatni akarsz rajta).

2. Az érintőn már megjelent az olvasástanítós sorozat betűs része, ennek a betű- és szólottóihoz sablon (Wordben, hogy lehessen cserélgetni a szavakat és a betűket) és a szókártyák tárolásához használható betűs elválasztólap készlet található egy zipben. Az elválasztólapok pont beleférnek egy tejesdobozba. (Az egyszerűség kedvéért beletettem a csomagba az érintőn megjelent leírást is.)

aktkép

2011-09-21T20:50:00.000+02:00

A múltkor (kb. 3 hónapja) mutattam, hogy milyen jókat rajzol Szirka és mennyire nem látszik a végére. Azóta a helyzet annyiban változott, hogy a firka alatt még jobb dolgok rejtőznek.

Egy ideje nem rajzoltak, gondoltam adok egy kis löketet a dolognak: a falra, ahova már úgyis egy csomót firkáltak illegálisan, feltettem két nagy lapot és rajzoltam egy napocskát. Szirkának rögtön megtetszett, a száját már ő rajzolta be. Aztán azt mondja: Rajzolok emberkét! (Újdonság, hogy különböző színekkel rajzolta a részeket.)

Az emberke mellé kellett egy létra is:

És több girbe-gurba útvonal a bagolyhoz:

Meg egy orr a napocskának:

Végül persze egy nagy kesze-kuszaság lett.

Aztán megrajzolta Saci nénit. Nagy műgonddal odabiggyesztett minden részletet, szemüveget a szemére, labdát, csészét a két kezébe, majd a ruha beszínezésekor elszabadult a pokol és mire "elkészült" (az már itt nem látszik), azt is alig lehetett rajta látni, hogy melyik az alja, melyik a teteje.

Éva néni tud valamit, amit én nem. Na jó, valójában sokmindent tud, amit én nem, és közte van az is, hogy hogyan kell megállítani Szirkát, amikor elkészül a rajzával. Nála egy ilyen anyarajzot produkált:

Tudom, hogy megint sok lesz a meztelenség, de elárulom, hogy ez itt egy aktkép, cicije van meg köldöke. Majdnem összekaptunk Éva nénivel, hogy ki tartsa meg, végül másolás céljából hazahoztam :)

Amikor mutattam Szirkának, hogy a műveit felteszem a blogba, gyorsan rajzolt még egy pár anyát. És tényleg fantasztikus, rutinszerűen rajzolja a lábfejet, a kézfejet, arckifejezést, de aztán jön a "még nincs kész" és ez lesz belőle:

Igen, uram!

2011-09-19T21:02:00.000+02:00

Ármin vízcseppeket lát a konyhakövön:
- Ez mi ez? Galiba?

Voltunk kömtárba, hoztunk sok kömmet a házikónkba.

Valami miatt megállítom Ármint a lendületben, talán evés után ragacsos kézzel indult volna játszani, vagy ilyesmi, de okosan azt mondja:
- Megvár az a traktor!

Megmérem, hány kilométer vagy. Kicsit bonyolult lesz.

Ármin pakolászás közben énekel:
- Kisegér, kisegér, minden jobban belefér...

Ármint gyötrik a rágófogai, még kicsit meg is fáztak, nagy a nyűg, egyszer csak váratlanul becsurran a pisi.Nyugtatjuk, hogy semmi baj, Andris átöleli és megmondja neki, hogy ő egy nagyszerű kisfiú.Ármin is átöleli Andrist és azt mondja:
- Nagyszerű apa vagy.

Ármin szereti a feketét. És van saját "számítógépe".

Vendégségből hazafelé arról beszélünk, hogy milyen színű cicáik voltak a vendéglátóinknak.
- Fehér! - mondja egyikgyerek.
- Fekete! - vágja rá másikgyerek.
- Meg még? - kérdezem, mert egy szürke is volt.
- Türkiz! - emlékszik vissza Ármin.

Ez egy új játékunk, a "Ki jön hozzánk vendégségbe?". A doboz alá eldugok valamit, a tetejére kirakom, hogy mi van benne, Szirka elolvassa, megnézzük, örülünk és a vendég csatlakozik a többiekhez.

Elég nagy buli szokott ilyenkor összejönni.

- Én vagyok a óvodás! - mondja Szirka büszkén.
- Én nem? - kérdezi Ármin kissé csalódottan.
- Te nem - felelem ezredjére is.
- Te picike vagy - tódítja Szirka. Már várom a szokásos felháborodott tiltakozást, hogy "Nad vadok, ilyen nad!", ehelyett ezt hallom:
- Igen, uram! Igen, uram, Szirka!

Annipannis olvasás

2011-09-13T23:12:00.000+02:00

A könyvnek kb. az 1/3-ánál kapcsolódunk be. A történet alapja a "Jó éjszakát, Annipanni" és eddig ez a legbonyolultabb könyve.

Potroha, fesztivál, a mindenki

2011-09-08T21:26:00.000+02:00

Találtunk a diófa alatt egy lepottyant diót. Szirka vette észre és nagyon megörült neki. Ragaszkodott hozzá, hogy a diót "a mókuska dobta nekünk, hogy megegyük". Később még ezt párszor elmondta, és hozzátette:
- A mókuska összegyűjti a diót télre.
- Honnan tudod? - kérdeztem.
- Apukám mesélte nekem.

Kijövök a fürdésből, Szirka a háromkerekűn ülve fogad, kalappal a fején, karimája felhajtva.
- Anya, te leszel a királylány - mondja.
- És te ki vagy? - kérdezem mosolyogva.
- Én vagyok a királyfi.
- És Apa?
- Ő Süsü - Itt már hangosan röhögök, de még hozzáteszi:
- Árminka meg a katona.

Elmenekültek a krokodil elől (Szirka)

Olvasom a mesét, hogy a méhecske bebújik a virágba, csak a hátsó fele látszik ki. (Nem szeretem ezt a fordítást és bosszant, hogy ilyen gördülékenytelen és együgyű.) Megkérdezem:
- Ki tudja, hogy hívják a méhecskének a hátsó felét?
- Az a potroha - feleli Szirka gondolkodás nélkül.

A fényképezőnk hol működik, hol nem, ezért nem tudok mindent képpé/filmmé tenni, amit szeretnék, de ezt a jelenetet kivételesen az eltökítési faktor miatt nem sikerült lekapni: Ármin csendben (!) fekszik a felső ágyon, Szirka mellette ül és mesél neki egy kis könyvből, amit mindketten nagyon szeretnek. Becsületesen elmeséli az egészet, a születésnapi köszöntésnél még a dalt is elénekli, Ármin meg becsületesen meghallgatja. (Aztán szépen lemásznak, Szirka segít Árminnak a létrán.)

Szirka gumit akar Ármin hajába rakni, de ő tiltakozik:
- Ne tedd a hajamra, rövid vagyok!

Kés, villa ...

- Pucérka vagy, édeske vagy - hízeleg nekem Ármin. Akkor is, ha ő a pucér.

Ármin meglepően gyakran és sokat pisil.
- Honnan jön ez a rengeteg pisi? - teszem fel a költőit.
- Én pisikém vót - magyarázza Ármin, hogy én is értsem.

Madarászból bogarász: kis dobozban játékrovarok (lepkék, szöcske, tücsök), hóna alatt "Rovarok" c. könyv.

Jobb kezében Piskóta Árminka.

Gyerek állatlexikonban mutatom a sáskát Árminnak, de kijavít, hogy az nem sáska, hanem szöcske. Jobban megnézve látom, hogy valóban, a felirat hibás, mert hosszú a csápja, akkor pedig szöcskének kell lennie. Igazat adok Árminnak, hogy tényleg szöcske, ő némi leereszkedéssel a hangjában megkérdezi:
- Most már te is tudod?

Újabb "Képezd meg!" - díjas építmény

Van a házban egy kutyus, aki mindig nyüszít, amikor ki akar menni vagy be akar menni. A gyerekek ilyenkor sajnálják szegény Nünükét és megegyezünk, hogy így szól a gazdájának, aki segít neki. Ha nem érkezik a segítség elég gyorsan (=azonnal), általában engem próbálnak meggyőzni, hogy segítsek Nünükének. Ehhez képest, amikor Andrissal elmentünk vásárolni és Márkus volt itthon a gyerekekkel, Szirka a nyüszítést hallva lazán bejelentette:
- Nünüke csinálja a fesztivált.

Nagyot tüsszentek.
- Anya - mondja Ármin. - Kicsit féltem.

Szirka nem csak a mások nevével bohóckodik (lásd Abiszmájó), hanem a sajátjával is, így lesz /Családnév/ Szirka Taliga és Szirkababa Pista.

Ármin beszáll az esti rutinba:
- Nagy kupac apát elviszem fürdeni.

Ármin fülét egy kiránduláson megcsípte egy darázs. Sietünk haza, mert ez az első eset, hogy ilyen történt és én gyerekkoromban mindig orvoshoz kerültem a méhcsípésekkel, nem tudom, ő hogy reagál, inkább gyorsan be akarom adni a kalciumot. Ármin sír, de nagyon hősiesen viseli a megpróbáltatást. Szirka együttérez és felidézi, hogy a játszótéren egy kislányt csípett meg a darázs, amire rálépett a homokozóban. Végül kitalálja, mivel segíthet Árminon:
- Elmesélem Saci néninek. Elmesélem Majának, Márkuskának is. Elmesélem a játszótéren is.

Szirka kekszet kér tőlem egy foglalkozáson, ahol sok gyerek van.
- Adjál a barátomnak is - kéri.
- Ki a te barátod? - kérdezem.
- A mindenki!

Tevét etet

2011-08-30T22:36:00.000+02:00

kicsikéje született

2011-08-30T00:19:00.000+02:00

- Itt még van! - kiáltotta Szirka, majd halkabban hozzátette:
- Kiáltotta Szirka.

Annapetit olvasunk, Szirka közben ügyesen fésüli a haját és közbeveti, mintha a mese folytatása lenne:
- Ügyesen megfésülte haját.

Hazajött valahonnan, Ármin meg akarta nézni, mi van a hátizsákjában. Ez kb. olyan, mintha én azt kérdezném, hogy elolvashatnám-e a 80 évre titkosított adatokat, hogy ki mennyi pénzt lopott tőlem, de most leült vele, szépen kipakolt, megkérdezte, hogy éhes-e (Ármin? Naná!), és megették együtt a hátizsákban talált maradék uborkát.

Szirka ül a kádban, vizes a haja, fejét mozgatja fel-le.
- Te mit csinálsz? - kérdezi Andris.
- Tanulok.
- Mit tanulsz?
- Hajat mosni.

A távolból halk szirénázást hallunk, Szirka rájön, mi az:
- Kicsikéje született nénóautónak.

Ezt hónapokkal ezelőtt csinálhatta, de most akadt csak a kezembe.

Ugye mennyivel okosabbnak látszik így a cica?

kapaszkodik, lufieledel

2011-08-25T22:18:00.000+02:00

- Szirka, ne nyald azt a korlátot!
- Csak kapaszkodok!
- A nyelveddel?!
- Igen - de ekkor már kacag.

Szirka szokatlanul csendes, bágyadt délelőtt. Tízórai után fekszik az asztalon, megpuszilgatom.
- Mit csinálsz? - kérdezi.
- Szeretlek.
- Beteg vagyok?
- Nem tudom, nekem is eszembe jutott. Fáj valamid?
- Igen.
- Mid fáj?
- A minden! - mondja olyan arccal, hogy ha tanítanám neki olvasni a "világfájdalom" szót, a fotójával illusztrálhatnám. Különben a jelek szerint csak álmos volt és nyomta a meleg.

Névnapján a mesekömmek mellé kapott egy sétáló lufit:

Bár először azt mondta, hogy nem műkedik, mert nem emelkedett a magasba, de aztán tisztességgel lehordta sétáltatni. Ha normál tempóban ment, azt mondta neki, hogy "Gyere velem!", ha szaladt, akkor azt, hogy "Gyere gyorsan!"

Együtt falatoztak. A lufi - akit Tamtinak nevezett - persze levegőt evett.

na még egy: hetirend

2011-08-25T20:44:00.000+02:00

Ezt is rég fel akartam már tenni, végre itt a sohajobbkor. Az itt leírt hetirendhez az alap, amibe a képeket kell berakni, ill. a képek maguk (a gyakrabban hozzánk látogató rokonok, barátok fotói nélkül) pdf-ben és ugyanaz wordben (hogy aki más képeket is akar csinálni, annak könnyebb legyen).

jajdemelegvan (nem erről szól a poszt, de igaz)

2011-08-24T18:07:00.000+02:00

- Tudod, hol a szíved? - kérdezem Szirkát (már nem emlékszem, miért kérdeztem ilyen okosat).
- A bal oldalba!

Időnként beugranak a lakásba a mindenféle ücskék. A legutóbbi példányt tanulmányozva Szirka megkérdezte:
- Ez ragadozó?

Szirka énekelget a kocsiban. Ez kb. mindig is így volt, csak régen nem lehetett érteni, hogy mit. Most viszont ilyeneket lehet elkapni: "Márkuska úszott a tengerparton" vagy "Én vagyok Szirka meg Ármin."

mérnöki csoda

Beadjuk a cipészhez az elszakadt szandált és megyünk dolgunkra. Ármin visszakiabál:
- Köszönjük a segítséget, bácsi!

Reggel van, a gyerekek már talpon, mi Andrissal versenyezünk, hogy ki bír tovább ágyban maradni. Uszítom Ármint, hogy az apjától kérjen reggelit:
- Mondjad neki, hogy "Kérek reggelit, Édesapám!"
Tetszik neki az ötlet, szalad kifelé és közben ismételgeti, hogy el ne felejtse:
- Kérek reggelit, Apa, kérek reggelit, Apa, kérek reggelit, Apa.
Persze kinn elragadják az események, elfelejti, csak akkor jut eszébe, amikor már felkelek (vesztettem!) és kimegyek én is. Akkor viszont mondja:
- Kérek ebédet, kedves Apa!

számos könyvek

2011-08-24T14:49:00.000+02:00

Szintén új családi produktum a Sue Buckley-ék által ajánlott számos könyv sorozat, egytől négyig. Az opuszok a sokat sejtető 1, 2, 3, ill. 4 címet viselik. Mi egy A4-es lapra két oldalt nyomtattunk és spiráloztattuk (nem, nem nyitottunk spirálozót). (A könyveket a számokra kattintva lehet letölteni.)

Olvasás csomag 1.

2011-08-23T14:25:00.001+02:00

Sokat gondolkoztam ezen a dolgon.

Szirkának az olvasáshoz rengeteget agyaltam, képeket gyűjtöttem, kártyákat gyártottam, LÜK munkalapokat hegesztettem, könyveket raktam össze és összegyűlt egy jó kis anyag, ami ugyan maximálisan Szirkára van szabva, de jó eséllyel bárki más is használhatná, aki annyit megtesz, hogy a saját családtagjairól hozzátesz néhány képet. És persze, aki olvasni akarja tanítani a kb. óvodás korú gyerekét. Szépen le is tisztáztam a dolgokat, megírtam hozzá a képes használati útmutatót.

Csakhogy ehhez olyan anyagokat is felhasználtam, amiket nem publikálok jószívvel ország-világ előtt, mert pl. kimásoltam a képeket egy könyvből - amit magáncélra megtehetek, de terjeszteni már nem lenne szép. Mivel azt gondolom, hogy igazából nincsenek sokan, akik ebbe a csodás kalandba belevágnak (pl. mert nehezebbnek látszik, mint amilyen vagy mert ha kétszer ennyi idejük lenne se férne bele még ez is stb.), arra gondoltam, hogy nem teszem fel ide a blogba, hanem mailben elküldöm azoknak, akiknek szüksége van rá - elsősorban az értelmi lemaradással vagy másfajta plusz feladattal bírkózó gyerekekre és szüleikre gondoltam.

Tehát van egy kezdő olvasáscsomag, kb. az első 35 szóval, aki szeretné kipróbálni, írjon egy pár mondatos mailt a szirka kukac gmail pont com címre és küldöm (kb. 11 MB lesz, 2 levélben megy, olyan címről írjatok, ahova fogadni tudtok ennyit).

Update: Úgy látom, nem emeltem ki eléggé, hogy az anyag óvodás korúaknak készült. (Eddig többségében jóval kisebbeknek kérték.) Két-két és fél éves kor alatt nincs értelme elkezdeni, de még később se, amíg a gyerek nem ismer kb. száz szót, nem ért meg kétszavas szerkezeteket valamint nem tud képeket párosítani, kérésre kiválasztani és lehetőleg megnevezni is (szóval vagy jellel). A Sue Buckley / Oelwein módszernél a gyerek aktív közreműködő, ez nem olyan, mint a Doman, hogy a kisbaba nézi a képeket és örülünk (bocs, nem bántás, mi is örültünk :) ). Párosítania kell a szavakat, meg kell mutatnia, amit kérünk, össze kell olvasnia több szót. Ennél a csomagnál elég gyorsan eljutunk oda, hogy követnie kell a történeteket is. (Kisebbeknek valószínűleg hosszabban el kell időzniük az egyszavas szakasznál és a kétszavas mondatoknál is.) Higgyünk a gyerekeinkben, meg a csodákban is, de őrizzük meg a józanságunkat :)

Up-Update: Kérlek olvassátok el ezt is, mielőtt a csomagot kérnétek!

A képeken a csomagban található Szirkás (ráadás)könyvből látható néhány oldal. A rajzokat Juhász Márk készítette és a saját blogjába minden képet felrakott ide.

Annyira okos, annyira kedves, annyira vicces, annyira Szirka

2011-08-18T21:17:00.001+02:00

Most valami egész másnak a közepén vagyok megint - és tényleg beborítanak a tennivalók - de ezt nem tudom már magamban tartani. Igaz, hogy sokszor látom, hogy találgat. Igaz, hogy ha nem az ismert környezetben látja a szavakat, akkor még sokszor gond felismerni őket. De akkor is, ez a kislány elkezdett olvasni. Öt évesen, mint én. Nem úgy mint én, de pont akkor.

Négy mesekönyve van már, amiket el tud olvasni (30-35 szót ismer). És látom a gyönyörű kis arcán, ahogy gondolkozik, és kiolvassa, hogy "Ki alszik? Babóca nemalszik. Bogyó alszik." és látom, hogy érti és tudja (pl. abból, hogy egybeolvassa, ami egybe tartozik), és azt is látom, hogy minden egyes alkalommal többet tud. És a könyv végén jön a "mégeccer". Mindennap lehet neki új könyvet csinálni :)

És közben Gömbikének épít házikót, és ha leborul, sajnálkozik, hogy szegény Gömbike, de azért nevetünk. És amikor egy papírbabát kap, a baba első szava a szeretlek és ha telefonál, nem mulasztja el elmondani a legfontosabbat, hogy "Szeretlek, Mama" vagy "Szeretlek, Anya". Senki nem mondta neki, hogy ezt kell mondani, senki nem mondta neki a telefonba, hogy "Szeretlek, Szirka". Ő tanítja nekünk.

Külön posztban akartam írni a névnapjáról (fogok is), de most idekívánkozik, hogy mi a legjobb érzés a világon. Amikor reggeli után, 9 óra körül megmondod Szirkának, hogy ebéd után fogja megkapni az ajándékait, mire ő bejelenti, hogy "Éhes vagyok" és együtt nevettek a turpisságon.

kép: ribizlifotó- szavazzatok rá (vagy akár ránk is) a Goldenblogon

szomorú haj, finom kis láb, kinőtt pocak

2011-08-17T14:54:00.000+02:00

Márkus fújja az orrát a szobájában, az ajtaja csukva, de Szirka hallja.
- Márkuska trombitált - mosolyog - elefánt lenne.

A banán a pöttyös héja alapján zsiráf lenne, alakja miatt meg hajó lenne.

ücske

- Boszorkány vagyok, ijesztő madár! Rep-rep-rep! Repülök! Veszek sárga köpenyet, repülő szárnyam van, repülő vagyok! - Rikoltozik Ármin.
- Én meg vagyok boszorkány anyuka - csatlakozik a játékhoz Szirka.

Ne kérdezzétek, hogyan, de a beszélgetésben oda jutottunk, hogy csak a zsiráfok nyalogatják az orrukat, az emberek nem.
- Az emberek csak lógatják? - kapcsol azonnal Ármin.

- Micsoda finom kis lábad van neked! - mondja Ármin az apjának.

Szirka könyvet nézeget, sorolja a kvizkérdéseket:

- Ki szeleti a halat? Mi szeleti a zsiláp?

Alkudoznak egy fésűn, épp Ármin kéri Szirkától.
- A hajam moszojú lesz. Meg Szirka is - vázolja fel Szirka, mi történne, ha odaadná.

Nem néznek tévét, nem járnak óvodába (bár játszira igen), Ármin mégis ilyeneket mond:
- Egy puska. Meglőlek. Puff!

Ármin este zenélni akar a Szirka kottájából. Magyarázom neki, hogy ő még kicsi ahhoz, hogy a kottából zenéljen, de megegyezünk, hogy másnap reggel megpróbálhatja. Ő az ilyesmit nem felejti el, reggel első dolga odaülni a billentyűk elé. Szirka meglátja, kedvet kap, kezdődik a civakodás. Ármin előveszi az érveket:
- Te még kicsi vad hozzsá. Hozzsád képest nad vadok.

Szirka megpróbálja elolvasni a könyv címét (nem tanulta még ezeket a szavakat, ami azt illeti, a p betűt sem):
- Terka a... p..., p..., p...
- Terka a piacon - segítem ki. Erre lapozni és mesélni kezd:
- Terka szereti a ücskéket.

- Mi az? - kérdezi Ármin a fenti képre mutatva.
- Az húsevő - feleli Szirka.
- Neeem! Reggeli!

- Milyen pohárból akarok inni? - gondolkozik Ármin hangosan. - A törékenből nem.
- Hát milyen pohárból akarsz inni? - kérdezem.
- Műanagból.

- Itt van egy nagy pocak - néz le Ármin a hasára. - Már kinőttem.

burka, Abiszmájó

2011-08-11T18:16:00.001+02:00

Ez az adag most nem a best of kategória, inkább a mi megy állandóan.

Nálunk kétféle dinnye van: piros és narancssárga.

- Jó napot, Márkus! - köszön Ármin.
- Jó napot - felel Márkus mosolyogva, megpuhítva.
- Kérek száz forintot! - áll elő a farbával a kétéves.

- Készülök, Anya - mondja Szirka, miközben egy nagy kupac babát és egyéb cuccot hord össze a szoba közepére.
- Hova készülsz? - kérdezem.
- Hát a cirkuszbálba!

toronyépítés babákból

- Sereget kérek! - mondja Ármin.
- Sereget?! Milyen sereget?
- Burka sereget.
- Hol lakik az a burka sereg?
- A csúszdán lakik az a burka sereg.

- Azt nem találom, hogy hol van a... - mondom Árminnak és a keresés miatt kicsit megállok.
- A burka?
- Igen, a burka - hagyom rá.
- A félelmedbe!

Hova kell nézni a libegőn a legszebb kilátásért?

- Hol vannak Szirkáék? - kérdezi Ármin.
- Elmentek muzsikálni.
- Kérem Szirkát! - mondja vágyakozva.

Ármin mondja a mindenfélét:
"Ott egy bárduc!"
"Álmélkodok!"
"Egy finom palka vagy, megeszlek."
"Felkiáltottam örömömben"

Bemászik a babzsákfotelbe:
- Innen kiabálok, mint a fába szorult!

Azt is megmondja, mit hoz a lovasszekér: Szántotthúst.

Van abban valami ellenállhatatlan, amikor az ember ezt a mondatot hallja ezzel a kiejtéssel:
- Nadon nad vadok!

A teraszról meglátnak egy kisfiút és nagyon rápörögnek, hogy le kéne menni játszani vele. Én még abban sem vagyok biztos, hogy fiú-e, de Szirka azt is tudja, hogy van neki neve, konkrétan Abiszmájó. (A szülei ezt nem erősítették meg.)

toronyépítés kockákból

Amikor Ármin alszik, de Szirka még nem akar, akkor bejelenti, hogy "Csembemaradok!" Egyik este Ármin már lefeküdt, jövök ki a gyerekszobából. Szirka egy könyvvel a kezében ül a kanapén és invitál:
- Anya, csendbe maradsz velem? Gyere, nézd meg könyvbe, mi van benne!

Bogyóbabóca az esti tévémese, mindenki választhat egyet. Ármin azonnal kiabál:
- Bogyó beteg! Bogyó beteg!
- A fülgyulladást?
- A fülgyógyulást! A fülgyógyulást!

Szirka egy egyszarvút mutat nekem:
- Ez meselény, ugye? A mesében lakik, ugye?

Ármin büszkén jön ki az apjától:
-Megegyeztünk, szót fogadtam.

- Valaki mindig visít - morgok az orrom alatt.
- Valaki idepisilt? - csodálkozik Ármin.

Tücsköt hallunk ciripelni.
- Hívja a baráTJát - mondja Szirka -, hívja a kislány ücsköt. Hívja a hegedűvel. Táncolni, ugye?
- Hol van kisfiú tücsk? - kérdezi Ármin.

Ármin bulizik:
- Szól a trombita, pergik a burka! - kiáltozza.

Szirka felvesz egy kék mellényt, kalapot, megkér, hogy a kendőt kössem a nyakába, belebújik a papucsomba - mindezt azért, hogy komoly arccal a képembe mondja:

- Nem találtam amócát!

ha már így esett

2011-08-08T17:34:00.003+02:00

Valaki benevezte a szirkablogot a goldenblogba, most láttam meg a listán. Köszönjük szépen és ha már így esett, gondoltam szólok, hogy lehet szavazni rá itt az életmód blogoknál. Túl nagy reményt nem kell a győzelemhez fűzni, ennél hússzor látogatottabb, naponta többször frissülő blogok vannak még a kategóriában. De azért mindent köszönünk :)

stresszmentesítő

2011-08-08T10:43:00.003+02:00

Vannak ugye a jógyerekek. (Vannak, tudom, nekem is volt olyan.) Aztán vannak a másfajták, akikkel kicsit erősebb idegekre, birkább türelemre és még fejenként plusz egy felnőttre van (lenne) szükség. Utóbbiakkal lényegesen kevesebb mindent lehet csinálni, mert ők elszaladnak, széttépik, ordítanak, kiborítják, belemásznak. Így aztán ami az egyik gyerekkel napi szintű, kilazítós játék, az egy másikkal a játék fázisig el sem jut, helyette életmentünk meg katasztrófaelhárítunk. Nem akarok ujjal mutogatni, de ezt nem egy távoli ismerős mesélte. Így hát a sok szép festék csak állt 2 dobozba gondosan eldugva és csak olyankor került elő, amikor úgy éreztem, a külső-belső körülmények még ahhoz is megfelelőek, hogy akár 4-5 megvadult csimpánzkölyökkel is elboldoguljak. Ezt a kapcitást egyedül Ármin nagyjából le is fedi, amikor nyugodt, vagyis 100 szónak is 1 a vége, nem nagyon festegettünk, csak gombfestékkel, ami nekem egyszerűbb, de nekik nem annyira buli, mint a folyékony festékek.

Dramaturgialilag most következik a csodálatos átváltozás.

Akár minden nap festhetünk (még én ajánlgatom nekik) és addig festenek, amíg meg nem unják (nem addig, amikor már én nem bírom tovább). Egy egyszerű eszköz mentette meg a bulit, a kiboríthatatlan festékesdoboz:

A négy alapszínhez van egy-egy légmentesen lezárható dobozka* (így tárolni is lehet benne a festéket). A jelzésig töltve a tégelyeket a feldöntött dobozból sem borul ki semmi és belenyúlni sem lehet. Ha az ecset is olyan színű, mint a doboz, nagyjából még azt is betartják, hogy minden színhez csak a saját ecsetét használják és nem keveredik minden össze barnás semmivé.

Bámulatos, hol tart már a tudomány.

* Nekünk ilyen van, de nagyobb készletek is léteznek. A baj az, hogy nem tudom, Ma.o.-n hol és milyen néven kapható, pedig miután megrendeltem, valahol láttam a neten... Bocs. És ha valaki tudja, kommentelje be lécci!

Update: magyarországi beszerzés! Köszönjük!
Meg itt is! Köszi!
További lelőhelyek a kommentekben. Köszönjük mindenkinek!

fejrobot, könyv

2011-08-07T14:15:00.000+02:00

Keveset jegyzeteltem mostanában, számos okból, amelyeket az egyszerűség kedvéért most egyáltalán nem mesélek el. De nem kell aggódni, nagyon beszélnek mindketten. Szirka nagyon okosakat mond, néha kicsit gyorsan és érthetetlenül, de ami érthető, az nagyon jó. Elmeséli a dolgokat, eseményeket, terveket, összefüggéseket, az én szívem meg melegszik.

- Láncot csinálok Saci néninek. Ez fontos.

Ármin szintén állandó műsorban van, a kitalált szavakkal meg az olyan brutális bejelentésekkel, mint ez:
- Hallom a méhecskét! Itt zümmög a popsimban.

A kérdezésben is nagymester, de nem a miért-műfajban őrjít, hanem van egy saját stílusa. Pl.
- Mi vót ez?
- Ugatott a kutya.
- A cica nem?
- Nem, csak a kutya. A cica nyávog.
- A kutya nem?
Stb., 95%-ban olyan kérdésekkel, amikre tudja a választ. A maradék 5%-ot az ilyen kérdéseknek hagyja meg:
- Beusnak milyen bendője van?
- A banán nem üvegből van?

A lufit kergeti, véletlenül kiüti a kezemből a kaját.
- Kiütöttem Alfonz hegedűjét! - kiáltja. (Bogyóbabóca poén)

- Robot vagyok. Fejrobot.

Ármin mesél, egy mondatot elkapok:
- Egyet se búsulj, mondta a béka, ezen könnyen segíthetek.

Bendőbéni nem bírta kivárni a kaját: Kinyitotta a hűtőt, talált egy doboz zabpelyhet, elővett hozzá egy kanalat és bár egyedül bemászni nem tudott, az etetőszékről elkezdte eszegetni önállóan.

Ármint gyömöckölöm:
- Megeszem a ...
- Pofádat! - segít ki röhögve.

Máskor ő bújik hozzám:
- Vacak vagyok és megeszel tégemet.

Ármin készítette hóember

- Elmegyünk a bagolyhoz. Hívom a barátaimat - mondja Szirka. (A bagolyhoz menés napi program.)
- Kik a barátaid?
- Hívom a mókuskát, cápát, tigriset, sárkányt, Bálintot.

Ármin összefoglalja a dinnyeevéssel kapcsolatos tudnivalókat a későn érkezőknek:
- Azt beszéltük, olyan mint a cukorka.

Elalvás előtti szopi, punnyadás. Egyszer csak elengedi, hogy fontos bejelentést tegyen:
- Másik bácsi nem árul dinnét. Más dógokat.

- Hát ez meg milyen palacsinta? - kérdezte Ármin egy bőr poháralátéttel a kezében .

Ármin elmereng az emlékein:
- A múltkor hol voltunk? Konkrétán voltunk.

- Hogy visít a kismalac? - kérdezem.
- Vis-vis-vis! - vágja rá Szirka.

- Nagyon szeretlek - mondom Árminnak.
- Tee iis? - kérdezi elképedve.

Ide hárman írtuk le ugyanazt.

A fenti narancssárga az enyém, bal oldalt a kis fekete Árminé, a többi Szirka írása.

Ármin az apját kérdezi:

- Neked van baba a hasadban?
- Persze, Árminka van a hasamban.
- Neeem. Semmike van a hasadban.

Az én hasam is sorra kerül. Kis ellentmondás kerekedik, hogy szopim van-e vagy babám, végül felosztják a testemet, hogy mindenre jusson hely. Szirka szerint nem csak baba van a hasamban, hanem egy könyv is. Jogos. Mégis mi a csudát csinálna egy baba a hasamban könyv nélkül?

Állatkert esőben

2011-08-04T16:34:00.000+02:00

Nagyon szeretjük az Állatkertet, havonta legalább egyszer kimegyünk, de annyira azért nem szeretjük, hogy még esőben is kimenjünk. Most itthon játszunk állatkerteset.

Ami lényegében abból áll, hogy külön kupacokba rakjuk az egyforma állatkákat (plüss, műanyag, ami van).

A szerencsésebbek külön ólhoz/ madárházhoz/ bogárházhoz is jutnak. Ezeknek itt láthatóan elege lett a nyüzsgésből.

A nappali közepén a vízi állatok nagy tava hullámzik.

Amikor mindent elrendeztünk (még a szavanna kifutót is), akkor kezdődhet a látogatás. Vagyis csak kezdődhetne, mert nálunk a díbolás kezdődik, majd az "Összeborítottam, rendezzük be újra!"

nyári wellness

2011-07-31T12:47:00.000+02:00

remélem nem szólok későn, mi az utolsó példányt csíptük el egy újságosnál, hogy elolvassuk a wellness magazin cikkét a napsütést hozó kislányról:

esti mese

2011-07-28T17:23:00.002+02:00

<br>

Mit csinálhatnánk az unalmas, borús időben (amikor nem tombolunk fékeveszetten minden apróság miatt - és látható ok nélkül is)? Mesét olvasunk. Egyszerre ketten. Szirka a Micimackó angol változatából, Ármin Grimm meséket.

Mit csinálhatnánk az unalmas, borús időben (amikor nem tombolunk fékeveszetten minden apróság miatt és látható ok nélkül is)? Mesét olvasunk. Egyszerre ketten. Szirka a Micimackó angol változatából, Ármin Grimm meséket.

Numicon

2011-07-25T15:51:00.001+02:00

Az érintőn pár napja már mutattam a Numicont, de hátha valaki ott nem is látta, meg ott ugye nem szerepel itteni főhősünk. Aki az eszköz megkapása utáni napokban reggelente még azon pizsamásan látott neki a játéknak.

Lefedni az alaplapot a formákkal

(ezt társiban is nyomjuk, felváltva húzunk a zsákból és a húzott formának kell helyet találni)

vagy a mintalapokat kirakni.

A Numicontól tudtam meg, hogy Szirka már tudja, hogy a hármat három egyesből kell kirakni. A kettőnél még rábeszéltem, hogy ne két egyest adjon, de hármasnál már nem erőltettem, hanem fényképeztem. (A közelebbi sort én raktam ki.)

A házikóépítés is kedvencünk nekünk, ilyenkor látjuk, hogy hányféleképpen lehet kirakni egy-egy összeget. Akarom mondani emeletet.

Az építményeinkre pedig igen büszkék vagyunk.

Némelyikünk külön büszke másikunk kreativitására is.

Update: Úgy látom, sok link között elvész a lényeg, tehát további infó a Numiconról az érintőn itt, beleértve a forgalmazót is (ez 2 link volt, tessenek klikkelni).

igazoltan hiányoztunk...

2011-07-23T18:14:00.000+02:00

locsolócsöves burleszk

2011-07-14T17:19:00.001+02:00

Lementünk Árminnal a "létle", a társasház előtti füves részre. Engedni akartam neki egy kis vizet a homokozó műanyag tetejébe. Kicsit erősre nyitottam a vizet, kiugrott a cső a tetőből. Szaladtam, hogy elkapjam, de Ármin közelebb volt, elkapta ő. Gondoltam, milyen kis ügyes, visszateszi és enged vizet "ededül". De Árminka jobbat talált ki. Felém fordult a csővel és ügyesen becélzott. Én röhögve, visítva kiabáltam, hogy nem szabad, Ármin rezzenéstelen arccal követett a vízsugárral, akárhova próbáltam menekülni. Még a bokor mögé is utánam szaladt ügyesen.

Mindenemből csorgott a víz, még a bugyimból is. Az egyik szememből kimosta a kontaklencsét. Amikor végre elszedtem tőle a csövet (nem, nem jutott eszembe, hogy a csapot zárjam el), kicsit ráspriccelt a víz, azonnal panaszkodott:
- A szandálomla neee!

Kicsit bizonytalan voltam, hogy direkt locsolt-e engem, vagy csak mindig felém fordult, pont mert visítva röhögtem, de amikor átöltözve visszajöttem és bekapcsoltam az automata öntözőt, felkapta a földről és azonnal becélzott vele.

Sajnos senki sem videózott (tudtommal), pedig most híres lehettem volna.

Nagyon meleg van mifelénk,

2011-07-14T15:21:00.000+02:00

ami köztudottan ritkítja a bejegyzéseket.
Kevés mondomány mégis, könnyű, nyáresti szórakozásnak:

Ármin magyaráz Márkusnak:
- Hurkababa mérges mert elvette a hurkát a barátjától.

Odaadtam a gyerekeknek pár kis féldrágakövet, némelyiken foglalat vagy akasztó is van. Fényesek, érdekesek, jól meg lehet őket számolni, egzotikus neveik vannak (tigrisszem, holdkő). Szeretném, ha vigyáznának rájuk, többségük emlék. Próbálom a bizalmammal ösztönözni őket:
- Erre nagyon kell vigyázni. Ezzel csak jó gyerekek játszhatnak.
- Mi nem - ábrándít ki Ármin.

Ármin szeretget:
- Kis kölyökem - mondja nekem.

Úgy látszik, a gyerekeknek mindig érthetetlen, hogy a felnőttek szőrösebbek:
- Mi van az orrodban? A hajad?

Szirka télapós bélyegeket talál, felirat is van rajtuk. Felolvassa:
- Kedves Télapó! Adj nekem ajándékot.

Nem tudtam, hogy már a számjegyeket is felismeri, de felolvasta egy céduláról a 12-t:
- Egy, kettő.

Valamiért a teljes hasonulásokat nem ejtik, mindketten olyanokat mondanak, hogy tuDJa, láTJa, sőt hoZJa. Nem csoda, ha a helikopter keresi a repülő baráTJát.

A világ legszebb gyerekei

2011-07-08T12:49:00.000+02:00

újra a ribizlifotón!
3 bejegyzést is kaptunk: beharangozót, fekete-fehér válogatást, színes szépségeket.
(Most még egyszerűbb csak felmenni a blogba és görgetni, jelenleg ezek a legújabb posztok.)
Köszönjük szépen!

krétázás

2011-07-07T17:28:00.001+02:00

Csigákat rajzoltunk a terasz kövére.

Középen az enyém, körötte a Szirkáéi.

Ezt pedig Ármin kanyarította. Szerintem bámulatos.

Csakúgy, mint ez a napocska Szirkától.

macibál

2011-07-06T13:13:00.000+02:00

- Mi a kedvenc állatod? - kérdezem Szirkát. - Melyik állatot szereted legjobban?
- Tigriset. Vadászok vele. Szalad velem.
De van még más kedvenc állata is, a kígyó meg a cápa. Beindul az agya a dolgon, mondja tovább:
- Állatot szeretnék kapni. Nagyon szeretnék.
- Milyen állatot szeretnél kapni?
- Krokodilt.
Majd kicsit később még hozzáteszi:
- Pinginet.

- Mi volt az a zaj? Mi volt az a koppanás? Beszéljük meg! - javasolja Szirka.

A macit öltözteti, aki megy egyetemre, utána másik ruhát ölt, a macibálba megy. Aztán fázni kezd, prémes ruhát keres neki.

- Apa bácsi lesz, Anya királynő, Szirkababa postás - vázolja fel a valószínű jövőt Szirka.
- Árminka meg kuktás! - csatlakozik Ármin optimistán.

- Anya, mit szeretnél? - kérdezi Szirka a homokozóban.
- Kókuszfagyit.
- Nem baj, adok.

Egy söröző címere egy fekete-fehér szárnyas macskaszobor. Ármin meglátja, túláradó örömmel lelkendezik:
- Pingvin van, Anyuka!

Ármin a csavarhúzóval játszik, de rá kell szólni, hogy ne dugja az orrába.
- Késet is? A fűrészt?

Jégakku kerül a kezükbe, Szirka megrázza, hallja, hogy lötyög benne valami, megkérdezi, mi az.
- Víz.
- Játék víz?

nyuszipropeller (ha felveszi, beindul a "kélek lépát" program)

- Minyom!

Szirka a szintetizátoron bekapcsolja az automata ritmuskíséretet és amellé játszik dallamot. Közben elmagyarázza, hogy a billentyűk mögött bácsik vannak, azok dobolnak.

- Alszanak a kiskecskék.
- Bunda lennének - nevet Szirka.

Bogyó, Babóca és Szirka

2011-07-05T17:28:00.000+02:00

Egy kis fürdés utáni, fáradt, bohóckodós olvasás.

üknéni

2011-07-04T16:42:00.001+02:00

Szirka tanítja Ármint zongorázni. Természetesen Ulwila-módszerrel.

Szirka magyaráz benn valamit Árminnak, csak a konklúziót hallom Ármintól:
- Igazad van, nem szabad ilyet csinálni.

Ármin lelkesedik, amikor Szirkától játékot kap:
- Nekünk adta Szirkababa. Szép Szirkababa. Kedves vagy nekünk.

Vagy amikor ő ad neki:
- Tessék, búgócsiga. Aranyos vagyok.

Ármin szerszámozik.

Hazajövünk az Ikeából meg a bevásárlásból, Szirka elmeséli Márkusnak:
- Voltunk a Mammutban meg az állatkertben. Meg cukrászdában.

Elmeséli azt is, hogy Saci nénire ráfröcskölték a vizet, de ő azt mondta, hogy nem baj, majd megszárad a napon. Azt is, amikor tavasszal egy vendégségben a kutya megharapta egy kisfiú kezét, akinek ez nagyon fájt és nagyon sírt, (Megmosták hideg vízzel - teszi hozzá Ármin). Mindkét sztori végén leszögezi, hogy "Ez történt."

ha akarom, hátizsák, ha akarom, kalap

Állatos képeket nézegetünk, Szirka sorra elmondja, hol élnek, mit esznek. Nem kell külön mondani neki, hogy a puma is ragadozó, kitalálja abból, hogy a többi nagymacska is az. Elmagyarázza azt is, mit jelent a ragadozás:
- Megfogja az egeret meg a pockot. Megeszi vacsorára. Az a finomsága.

Szirkával arról beszélgetünk, hogy elmegyünk a parkba és kergethetik a galambokat.
- Fogjál magadnak galambot te is! - javasolja.
- Én nem tudom megfogni a galambot, elrepül.
- Szirka meg tudja fogni!
- Hát, ha megfogod, főzzél nekem belőle galamblevest.
- Az nem finom! - nevet vissza.
Erre elmesélem neki, hogy a nagymamámnak voltak galambjai egy galamdúcban és amikor vendégségbe mentünk hozzá, galamblevest főzött. A történetből a galamblevest már meg is emésztette, a nagymamámon van a sor.
- Másik mama? - kérdezi, hogy tisztázódjon, az én mamám nem az ő mamája. Jóváhagyom, de tudni akarja, hogy az neki kicsodája.
- Üknéni?
Majd, miután megjegyezte a dédmamát, még hozzáteszi:
- Apa az ősemberem.

Egy kis vörösbegy mindig odarepül mellénk, amikor homokozunk. Szirka panaszkodik, hogy nem tud a közelébe menni, mert elrepül, majd kitalálja a megoldást:
- Vörösbegy akarok lenni! Lecserélem a hajamat. Tollam lesz. A fejemet is. Sárga lábat kapok.

figurák

2011-06-27T17:57:00.000+02:00

Szirka egész jó figurákat rajzol már, leltár szerint (Goodenough) már a hat éves szint alkatrészei is bőven megvannak, de nagy sajnálatomra nem áll meg, amikor szerintem készen van (amikor minden remekül látszik), hanem tovább rajzolja, míg egy nagy kriksz-kraksz lesz az egész.

Itt van (volt) pl. ez a remekbeszabott bohóc, nagy mosollyal, pofival, göndör bohóchajjal, magas kalappal, háttérben a cirkuszi sátorral (ezeket mondja is, mikor rajzolja). A három füstcsík felül a felirat: bohóc cirkuszba men. De aztán mégegyszer meg kell rajzolni mindenét, meg mégegyszer és a végére ilyen:

Alant Éva néni látható.

Az még teljesen rendjénvaló volt, amikor bejelentette (és megrajzolta), hogy sok keze van, de amikor újrakezdte a haját és besatírozta vele az arcát meg a szép mosolyát, meggondolatlanul feljajdultam, hogy Jaj, legalább az arcát ne fesd be!, mire Szirka keserves sírásra fakadt (és úgy satírozta be). Anya az ilyen? Megérdemelnék Susan Strikertől egy nagy tockost!

A rajz melletti szívecske az első gyöngyképe, (Hama Maxi, nagyon örülök neki, hogy van ilyen nagy és hogy milyen ügyesen pakolgatja) mindkettőt ajándékba vitte Éva néninek az utolsó koraira (jövőre is fog még járni). Szépen oda is adta "születésnapjára".

korais gyereknap

2011-06-26T22:35:00.000+02:00

hát esse máma vót...

A koraiban minden évben rendeznek gyereknapot (és karácsonyi ünnepséget), minden évben kb. ugyanolyanok - mindig nagyszerűek! :) Régi olvasók ebből tudják, hogy idén májusban is hajókáztunk a Dunán (nem maradt le a kapitány!) és szaladgáltunk, játszottunk, meg bringóhintóztunk a Margit-szigeten.

Sorjában:

Szirka a hajón felfedezte, milyen remek műsort lehet adni a fejhallgatóval. Csak rá kell tenni valakinek a fejére, beleénekelni a másik végén a dugóba és kész a móka-kacagás.

Pontosítok. Az ő változatában fel kellett tenni mindenkinek a fejére.

(De tényleg mindenkinek feltette, aki csak hagyta. Legtöbben hagyták.)

Most ide írhatnám, hogy egy bolond százat csinál, de akkor be kellene vallanom, hogy Szirkának ki mutatta(m) az egészet.

A szigetre a koraisok mindig hoznak egy csomó játékot és a végén nagyon sokat vissza is visznek. Van mondókázás, éneklés, meg noszarajta.

Az alagutat Szirka nem tudja kihagyni (nem hiába született császárral):

Ármint nem érdekli az alagút (nem hiába született császárral), de a labdázásban ő is benne volt. A képeken most nem ezt mutatom, de így történt.

Meg az evésben is, ezt viszont bizonyítani is tudom:

"Akkorák a perecek, mint a malomkerekek"

De leginkább az egymással és más gyerekekkel játszásban voltak benne. Az, hogy mennyit nőttek tavaly óta, abból látszott, hogy most úgy éreztem, hogy alig értünk ki, már jövünk is vissza, tavaly meg olyan érzésem volt, mintha egész nap, reggeltől estig kinn lettünk volna (ugyanannyi idő telt el mindkétszer). Már a bringóhintóból sem akartak kiugrani, irányítottak, hogy merre tekerjünk (tengerpartra meg cirkuszba). Még egy sast is láttunk, a gazdája épp ott röptette.

Szóval remek volt most is, köszönjük szépen!

egélke

2011-06-24T11:52:00.000+02:00

Az egérke házát durván leamortizálta az árvíz.

Szirka korrektül végigmeséli az egész könyvet, minden oldalról több mondatot, csak nagyon gyorsan és sok ejtési hibával, hegyezni kell a fülem. Ennél az oldalnál kicsit még be is kreatívol:

Egélke nadon szíl.

- Mét szílsz, egélke?

- Nem műkedik az ablak!

tizennyolcas (vagy valahanyas) karika

2011-06-24T11:38:00.005+02:00

Előre szólok, hogy ez a bejegyzés nem való a finomlelkű, horgolt csipketerítős fotelokból internetező kedves olvasóinknak, akik nem szeretnek mások ürítési szokásairól értesülni. Meg azoknak sem, akik megbotránkoznak azon, hogy meglett kétévesek még anyjuk emlőjén csüggnek. Nekik szeretettel ajánljuk a többi posztot. (Valójában egy csomót görcsöltem, hogy feltegyem-e, hónapok óta itt áll piszkozatban.)

Vécéről jövök vissza a szobába, Ármin úgy örül nekem, mintha hetek óta nem látott volna.
- Vártalak, Anyuka.
- Igen? Vártál? - kérdezem együttérzően.
- Nagyon vártam - feleli komolyan. - Szopizni akarok.
- Szopizni?! Már annyit szopizol, mint egy baba. (Egy lappangó betegség meg a fogjövés volt a dolog mögött. Vagyis inkább van, mert a foga még mindig jön és az általa ismert legjobb fájdalomcsillapítót akarja rá.)
- Nem vagyok baba. Ármin vagyok. Ármin baba - bizonytalanodik el a végére.
- Nem kérsz inkább egy narancsot?
- Nem. Szopizni akarok. Ármin vagyok - hajol célra, de még egyszer felemelkedik, hogy hozzá tegye:
- /Családnév/ Ármin - és a jövő 007-es ügynöke szopizni kezd.

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Ármin sebesen teper befelé a Szirka bilijével, ő meg vetkőzik és ül rá.
- Te kérted Ármint, hogy hozza be a bilidet?
- Igen. Pisilek bele - feleli mosolyogva.

Aztán meg a fürdőszobában találom meg őket. Szirka feltette a szűkítőt és Ármint (feltehetően a zsámolyról) felsegítette a vécére, Ármin kissé bizonytalanul ül a szűkítőn. Szirka kiszalad, majd visszajön egy nagy könyvvel:
- Hoztam neked mesekömmet - mondja és elolvassa belőle a kiskakas gyémánt félkrajcárját, félig halandzsául, de sok érthető résszel. Én meg azon csodálkozom, honnan tudja, hogy melyik oldalt kell nézni: két mese van ott, ahol a könyvet kinyitotta és nincs kép egyik mellett sem.

- Pisi jön, pisi jön, pisi jön! - mondja Ármin vacsora közben. Andris visszakérdez, hogy nem valami bohóckodás folyik-e, mert az a tipikusabb, hogy nem csak hogy nem szól, hanem még le is tagadja, ha kell neki, csak táncikál. Most viszont tényleg pisi jön.
- Ilyen ügyesen szóltál? - kérdezi Andris.
- Ezt tanultam - közli a tényt Ármin.

Ármin szopik. Egyik oldalon végez.
- Nézzük meg a másikat is - javaslom.
- Jó - mosolyog. - Lakoma!

(Én szóltam. És azt a vitát még el sem meséltem, hogy kell-e a kakáláshoz mese. Se a körülményeit. Meg a kakák alakjainak, családtagjainak (!) és tartózkodási helyének ecsetelését se. Hát, gazdag az érzelmi életünk, az biztos.)

szajk, szajk

2011-06-23T15:36:00.000+02:00

- Apa, gyere! - kiabál Szirka
- Apácalúd, gyere! - tódítja Ármin.

ökovurstli

Ármin mesél, két sztorit összeforraszt. Az egyikben az egér nem tud tortát sütni, mert nincs tojása és kölcsön akar kérni, de nem adnak neki. A másik egy klasszikus.
- Tojásom, tojásom, hol vagy? Keresi tojását. Tojás, tojás, miért fut?

Szól egy lakásriasztó a házban, Szirka fél tőle, de nagyon okosan kezeli.
- Félek kicsit - mondja és kiszáll a pancsolóból, bejön a teraszról. Próbálja megérteni, hogy mi ez a sírás-szerű hang, kell-e valakit sajnálni, aztán levonja a következtetést:
- Kell elszaladni mindenkinek!

Szirka megjön a játszótérről:
- (H)ahó, Anya! Jöttem hozzád. Főztél (n)ekem?

Szirka szerint ebben a levesben békalencse van.

Szirka piszkálgatja az ételt.
- Segítsek neked? - kérdezi Saci néni.
- Igen.
- Drága leszel, Saci néni koma.

Igyekeznénk az indulással, egyszerre ketten segítünk Szirkának az öltözéssel, naptejezkedéssel.
- Mindenki segít - mosolyog. - Drágák vagytok.

gólyaviszi haladóknak

Este elmeséljük, hogy lefekszenek a madarak is, többek között a rigók is.
- Hol vannak a fiókák? - kérdezi Ármin.
- A fészekben - felelem.
- Ott van az anyuka is. Meg az apuka is - gondolkozik el a világ rendjén.
- És ki hoz akkor gilisztát, hogy legyen mit enni?
- Az anyamadálka.

- Pucér Ármin vagyok. Játszok, olvasgatok. Ilyet olvasgatok - mutatja az egyik madaras könyvet.
- Madarasat?
- Igen. Elmósat is. Megkeresem Elmókat.

derült égből Szirka

Mit kiabál a szajkó? Ármin fordítja:
- Szajk, szajk, micsináltok itt! Szajk, szajk, éhes vagyok! Sütikét akarok enni!

- Mi vót az? - kérdezi Ármin.
- Szerintem szajkó.
- Nem.
- Hát akkor micsoda?
- Csonttollú!

Szirka épít

2011-06-23T08:55:00.000+02:00

- Istálló. Emberek nem mennek bele.
- Hanem kik?
- Lovacskák.

- Itt megy be az egérke a kicsi lyukon. A cica követi. Elkapja, megeszi vacsorára. Elkapja a farkát, ráteszi tányérjára.

síkbeli épület

(kedvencem a kék háromszög csúcsánál a kis pötty, ami a félkört tartja)

Annak, aki a múltkor kitalálta, hogy ez kutya (Szirka simán emlékezett rá 9 hónap távlatából!), nem jelenthet problémát felismerni ezt az építményt:

Igen, természetesen hóember.

Megyek zenébe!

2011-06-17T22:00:00.000+02:00

- mondogatta Szirka egyre gyakrabban és egyre lelkesebben, sztenderdebb változatban: "Megyek muzsikálni Dórihoz!"

Zenébe ősz óta járt hetente (amikor nem volt beteg), Ulwila színeskotta módszerrel tanult muzsikálni. Én ezt még nem láttam sosem (olyan időpontban van, amikor Árminnal már nem lehet elindulni), annyit tudtam kb., hogy ha egy piros pöttyöt mutatnak nekik, akkor a piros fémrudat kell megütni, ha kéket akkor meg azt és így zenélnek. Meg azt, hogy Szirka szereti.

Most volt az évzáró koncertjük, végre én is láttam, mit csinál Szirka a zenében. Andris két hete bevitte Barbi régi "pimperéjét", egy kis keyboardot, amire felragasztgatták a színes pöttyöket. Ez bonyolultabb, mint ha fémrudakat kell ütni, mert mindig ott van előtte minden billentyű, akkor is, ha nem lesz rá szükség. De Szirka nagyon lelkes, örül neki, hogy "tud zongorázni", úgyhogy ő ezen muzsikált. Szerintem ennivaló aranyosan.

Minden gyerek előadott valamit, többségüket egyáltalán nem ismertem, de valami csoda volt látni őket, ahogy átalakultak, amikor muzsikáltak. Figyeltek, csinálták, dolgoztak, örültek. Míg zenéltek, nem SNI gyerekek voltak, hanem muzsikáló gyerekek, akik igazi zenét tudnak varázsolni.

elpocakodott

2011-06-15T23:23:00.000+02:00

Mindennek van hangja:
repülés: rep-rep
pecsételés: pecs-pecs

Ármin a kezemet a szájához teszi:
- Megeszlek, te franc!
- Hát ezt honnan vetted?
- Apukától.
- Apa nem mond ilyet!
- A pukija mondta.

Ármin mesél:
- Egyszer volt egy fehérke. Pillanat, lapozok egyet, pillanat, mesélek.

Kávéfőzésbe gabalyodok bele (kávé előtt ez mindig kicsit bonyolult):
- Jaj!
- Mi volt az? - kérdi Ármin.
- Sok tejet öntöttem Apának - magyarázom.
- Elpocakodott?

Ármin viszonyít:
- Anya is kislány. Nagy kislány.
és:
- Te vagy Ármin. Óriás Ármin.

Szirka egy száraz levélkéből megágyaz a hangyának:
- Tettem neki párnát. Szépet álmodik. Megy a rakétával.

Ármin a játékseprű nyelére húzza a zoknit és azt mondja:
- Zoknivállfa!

Nézik a vihart

2011-06-10T09:32:00.000+02:00

Szakad az eső,

potyog a jég

csapkodnak a villámok és hatalmasakat dörren az ég, mintha épp fölöttünk repedne meg az égbolt. Villanás-csattanás, nézem, hogy nem ijednek-e meg.
- Mégeccer, Apuka! - kiáltják helyette lelkesen.

unplugged

2011-06-08T15:26:00.000+02:00

Ármin számítógépezik:

- Kifizetem, dolgozok vele, számítógépem.

Szirka tetriszezik:

Elsőre kicsit kócos lett az építmény,

de a második már egész rendezett.

arcfestés

2011-06-08T15:00:00.000+02:00

Szirka már egy ideje mondogatja, hogy szeretné, ha lepkét festenének az arcára. A sor végigállása után ki is derült, hogy ez csak úgy lehetséges, ha csukva tartja a szemét. Nos, természetesen ilyen áron nem lett lepke, lett viszont virágtündér.

Jó munkát végzett az arcfestő néni, nagyon szép kislány lett Szirkából!

sokra megy

2011-06-06T09:56:00.004+02:00

A Salva Vita Alapítvány 1993-ban jött létre abból a célból, hogy hozzájáruljon az értelmi sérült emberek társadalmi esélyegyenlőségének megvalósulásához és egy sokszínű, befogadó társadalom felépítéséhez. 1996 óta értelmi sérültek munkába állását segítik, hogy saját egzisztenciát építhessenek fel maguknak, képességnek megfelelő munkát találjanak és önálló életet élhessenek. A munkába állás nehézségeinek legyőzésében nem csak az ügyfeleiket segítik, hanem a munkáltatókat is.

A "kreatív sok kicsi" nyereményjáték most őket támogatja.

Az akció keretében húsz kreatív alkotó, iparművész tett tárgy- vagy programjellegű felajánlásokat. A támogatást nyújtók minden 1000 Ft-nyi támogatás után 1 db virtuális sorsjegyet kérhetnek a húsz izgalmas lehetőség közül az általuk választott(ak)ra, amelyeket az akció végén kisorsolnak.

A befolyt összeget tárgyadományokra fordítják: az alapítvány elsősorban az értelmi sérült támogatottjaik felméréséhez szükséges szakanyagokat, autista ügyfeleik munkába állását segítő vizuális kártyák készítéséhez szükséges eszközöket kért. Ezen túlmenően már három Dolgozók Klubját működtetnek a már munkába állt és még munkakereső ügyfeleik számára, ahol tapasztalatokat cserélhetnek, beszélgethetnek, programokat szervezhetnek, megoszthatják egymással élményeiket - ide bútorokra lenne szükség.

Az akció szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy országunk befogadóbbá váljék, és legyen természetes az, hogy az értelmi sérültek is hozzáadnak egy szép színt a társadalom palettájához. Aki játszani szeretne egy jobb világért - és a szuper nyereményekért! -, itt tudhatja meg leggyorsabban, hogy mit kell tennie. A játék jún. 10. éjfélig tart!

lepkert

2011-06-04T16:23:00.000+02:00

A várakozó bejegyzésanyagok elé most jól idebrékingelek, mert állatkertben voltunk. Már a múlt hónapban is akartam szólni,

hogy kikeltek a flamingófiókák,

de nem szóltam!

Most viszont megnyílt a lepkekert és ez nem csak annyit jelent, hogy

van egy csomó virág és némelyik időnként arrébbrepül.

Pedig azt is megkérdezhetnénk, hogy hova repülnek a lepkék. Alapból nyilván virágról virágra, de uzsonnaidőben

a lepkeetetőre.

Az igazi szenzáció mégis egy kicsi szekrény.

Kis farudakra gombostűzve ott lóg többszáz lepkebáb!

A szemünk előtt bújnak elő, pumpálják fel és nyitják szét a szárnyukat! Bámulatos!
Egyben hátborzongató!

Időnként a lepkefelügyelő kinyitja az ajtajukat, és aki megszáradt, mehet játszani.

Persze tudom, túl szép, hogy igaz legyen. Igen. Van a lepkék múltjában egy sötét folt, amelyről egyikük sem beszél.

Az állatkert honlapján egyébként mindig meg lehet nézni, melyik családban van éppen szaporulat. Többek között most éppen

Prérikutyáéknál,

ami azért is jópofa, mert a prérikutya alapból úgy néz ki, mintha valamelyik rendes állatnak a kölyke lenne.

Az első tőkésréce fiókák viszont már ilyen nagyra nőttek (balra):

A páva is nagyon barátságos volt, csak sajnos - a kép tanúsága szerint - kissé életlen.

Nyitva tartás (érdemes korán menni), jegyárak (fogyatékkal élőknek és kísérőiknek 350 Ft-os jelképes jegy).

a jó gyerek falramász

2011-06-03T17:49:00.000+02:00

Gyereknapon mi mást is csinálhatna a jógyerek, ugye.

Korához és (öröklött?) természetéhez képest meglepően türelmesen kivárta a sort. Mondjuk minden váltásnál odaállt a kötélhez, hátha most őt húzzák fel (el is magyarázta, hogy mit akar), de amikor türelmesen és mosolyogva, de minden alkalommal elküldték, hogy álljon be a sorba sisakért meg beülőért, nem visított, hanem jött, visszaállt - majd újra elszaladt. Az elszaladások és utánabámulások remek alkalmat adtak a verbálisan befolyásolhatatlan népeknek, hogy az előttünk álló sarka és a mi lábujjunk között keletkezett több centis résbe beálljanak (amin csak én húztam fel magam, az összes többi családtag jófej).

Az adminisztrálós pavilon oszlopán közben kicsit bemelegített.

Miközben a beülőt rácsatolták, már boldogan mesélte, hogy fog a kötélen repülni a magasban.

Aztán rögtön az elején kiderült, hogy a kötél elengedéséhez nagy bátorság kell,

hogy a pöckök nem ugranak maguktól a talpunk meg a tenyerünk alá,

és hogy a lent a fenttől sokkal messzebb van, mint a fent a lenttől.

Nagyon ügyes, nagyon bátor volt, jól megszorongattam, mikor lejött.

nem sikerül becsukni

2011-05-30T12:45:00.001+02:00

Szirka tök pucéron kijön a fürdésből. Megkeresi és felveszi a kinőtt (és csak játékhoz használt) balettcipőjét, a hátizsákját és a régi kalapját. Lényegében tehát továbbra is meztelenül megáll és azt mondja:
- Hol a motorom?
(Miután megtalálta, felült rá és elment a Balatonra. Oda végül is nem kell sok ruha.)

Ármin vacsoránál énekel:
- Hegedül Szirka!
- Nekem szóltál?
- Hegedül Szirka! Hegedül Szirka!
- Nem akarok hegedülni. Eszek.

Este panaszos hang hallatszik a Szirka ágyából:
- Segíts, Apa! Nem sikerül becsukni a szemem!

Erdei copfosbagoly

Szikra Andrissal sétál, amikor találkoznak egy kisfiúval. Bemutatkozik neki:
- Szirkababa vagyok. Apám András.

A kicsik az asztalnál majszolnak, egy beszélgetésfoszlányt kapok el.
- Én vagyok Árminka. Vagyok nagyfiú. Tudom neveket.

Ármin kivételesen megengedi, hogy fürdés után bekrémezzem a bőrét. Őszintén örülök, hogy most nem kell birkózni, megdicsérem:
- Jó fiú vagy nagyon.
- Az mindig.

Ármin rendszeresen demonstrálja azt a meggyőződését, hogy az evolúció nem készítette fel az embert a ruhaviselés ostoba szokására. Éjszakára mégis szeretek ráadni egy vékony kis pólót, hűvös hajnal esetére. Tegnap este is úgy mentünk be a hálószobába, hogy kezemben volt a póló.
- Keresek neki egy jó helyet - mondta, odament a ruhás szekrényéhez és kihúzta a pólós fiókot. - Ez jó lesz - nézett rám bizakodva, hogy hátha megfelelőbb helyet talált, mint a saját teste.

Tobzoskát nézegetünk egy könyvben. Nézzük a pikkelyeket, hasonlítgatjuk a mellette látható fenyőtobozhoz, a "sétáló fenyőtoboznak" megnézzük a lábait, amikkel sétál, aztán a pici szemeit, fényes orrát.
Szirka levonja a következtetést:
- Aranyoska.
Ármin egyetért:
- Nem bánt tégünket. Nem harap.
- Dálga (= drága) - summázza Szirka.

Ármin a kétéltűek között is talált egy új fajt: a kurtabékát.

Ármint kérem, hogy halkan menjen ki Andrishoz és Szirkához, hátha alszanak még.
- Csendben menjél és ne kiabálj!
- Lopakodjak?

Szirka ébreszt:
- Kurikú, reggel van, gyerekek!

- Apa, gyere gyorsan! - próbálja Szirka a teraszra csaogatni az apját. Láthatóan nem akar semmi különöset, csak társaságra vágyik. Aztán kigondol egy ellenállhatatlan hívogatást:
- Mese van, gyerekek!

Ármin kér valamit, de nem tudok menni, megkérem Andrist:
- Adsz neki?
Ármin beszáll a meggyőzésbe:
- Apuka, adsz neki, a fiamnak?

gyereknapi örülés

2011-05-28T15:09:00.001+02:00

az érintőn

rajzolós

2011-05-28T07:52:00.049+02:00

Ezek gyűltek egy ideje a polcon és mivel ma pakoltam, most van itt a jól kiszámított ideje, hogy megmutassam.

Úgy emlékszem, ezt mintha Árminnak rajzolta volna.

Azért tettem el, mert nagyon tetszett alul az a hajó rész az ívekkel a tetején.

Kíváncsiságból adtam neki egy színezhető mandalát, hogy vajon mit kezd vele. Mielőtt itt is túlzásba esett volna, ill. elvesztette a türelmét, egész jól ráérzett, hogy az egyforma részeket egyformán kell színezni.

Ebben meg az az aranyos, hogy Bagirát tigrisnek színezte, korrekt csíkokkal, ahogy kell. Vannak még olyan nüanszok, hogy az orrát milyen szépen kikerülte, vagy hogy Balunak a hasát meg a fülét más színűre színezte, mint a testét, hogy hogy becélozta azt a vékony ágat meg milyen remekül sikerültek a pici levelek.

Ez az első "labirintusa". Ezen értette meg, hogy mi a feladat, hogy nem kell kiszínezni, csak végighúzni a vonalat. Nagyon tetszett neki egyébként, csak hiányolta a mesét hozzá.

Erről nem is tudtam, hogy fontos, de megtalálta az asztalán és mosolyogva azt mondta rá:

- Babámat festettem.

Itt sem az a szenzáció, hogy kislányt rajzol - Éva nénivel pont két éve rajzolta meg az első emberkéjét - hanem hogy magától kezdett hozzá, magától csinálta végig, magától sorolta a testrészeket (szeme, haja, lába, teste, keze). Korábban inkább csak kérésre rajzolt embert, most egyre gyakrabban magától is.

tégemet is

2011-05-27T08:16:00.001+02:00

Szirka olyan, hogy amikor az ember vendégségben kilazít és nem figyel rá, egyszer csak úgy találja, hogy elrendezte a komplett babacsaládot az asztal körül, kicsi babát az etetőszékbe, kutyát az asztal mellé.

Máskor meg maga szól, hogy csinált valamit és képezzem meg:

És amikor megdicsérem, milyen szép házikót épített, kijavít, hogy az istálló.

Aztán káprázatos tornyokat épít a babáknak, be is költözteti őket és roppant büszke az egészre.

Annyira, hogy amikor csak az épületet fényképezem, megkér, hogy tégemet is.

elfértünk

2011-05-26T15:26:00.001+02:00

Ármin ül a pancsolóban, Szirka közelít hozzá, Ármin előre figyelmezteti:
- Nem!
Szirka azért megkérdezi:
- Én is jövök veled játszani?
Ármin fennsőbséges arccal tovább csűröli a vizet:
- Lányos játék!

A május valóra váltotta a gyerekek egész télen át dédelgetett álmát a piknikezésről:

Ármin mutatja, hogy a kis papírszatyrának az egyik füle kiszakadt. A másikon átdugja a kezét, a lógó madzagot megfogva pedig azt mondja:
- Kapaszkodok, mint egy majom.

Szirka pörgős ruhát kap, addig forog benne, míg el nem szédül. Imbolyogva megáll és azt mondja:
- Repülünk! Hajaj, repülünk, Anyám!

Ármin talál egy kávétejszínt a kamraszekrényben, mutatja, mondom neki, hogy mi az és hogy nincs kibontva. Sebaj, gondolja magában és

előveszi a fiókból a sörbontót.

Az ezermester csontkovácsnak a babagyógyítás sem okoz gondot:

a húsforgató csipesszel.

Szirka mutatja a pocakját:
- Kisbaba van benne!
- Neked nincs benne kisbaba, csak felnőtt néniknek lehet. Anyukáknak.
- /Egyik barátunk nevét mondja/ X-nek van benne kisbaba.
- Igen, neki van.
- Kislány lesz belőle.
- Igen - mosolygok, hogy ez is így megragadt benne.
- Én is benne voltam a hasadban.
- Benne voltál, bizony.
- Meg Árminka is.
- Árminka is az én hasamban volt.
- Elfértünk kettőn!

Ezen a képen az nem nagyon látszik, milyen bonyolult lábmozgást utánoz Szirka, hihetetlen kecses kéztartással:

Ármint bugyivételre próbálom rábeszélni, de nem lehet, mert bevallása szerint a bugyit elvitte a szajkó.

Szirka segít teregetni. Az egyik zokni leesik.
- Lepotyogott - mondja, majd a zoknihoz fordul:
- Kapaszkodjál!

Ármin a babajátékok között egy kis tükrös babrálnivalót talál. A közepén levő tükörre mutat és azt mondja:
- Képernyőt találtam. Mutatja Árminkát.
A vizesrajzolónak is letöröli a képernyőjét. Mi lenne, ha tévéznének meg számítógépeznének?

Az óriáslufi remek szórakozás. Különösen, ha ajándékba visszük és nem a saját lakásunkat díboltajuk szét vele.

Benedek Elek: A lufivá változott királylány

Szirka most már olyan hosszúakat mond, hogy rendszeresen használnia kell a tagmondatok között az és-t, ettől minden nagyon tudományosnak (és übercukinak) hangzik, amit mond.

Ármin meg ilyeneket potyogtat:
- Valami rovart találtam, Anya. Rovarbogárkát.

- Olyan, mint egy bárány vagyok.

- Ez nem törékeny, Szirka. Poharak szoktak ilyet csinálni.

- Asszonybácsi kiabál.

Egyik este Ármin hamar elaludt, Szirka még kiült a teraszra Andrissal. Beplédezték magukat, apa-lányásakat beszélgettek - és egy cinke odaszállt melléjük a korlátra, a nagy békében megmártózni.

(Én meg az ablakon át lefényképeztem őket.)

Régi fényképalbumot nézegetünk, sikertelenül próbálják feldolgozni, hogy Anya meg Apa valaha fiatal volt (Kicsi baba voltál - mondja pl. Szirka egy huszonéves képemre), de amikor ezekhez a képekhez érünk, már tudják, hogy valami nagyon abszurd világba cseppentek, ahol mindenki más, mint ami, és Szirka megtalálja az egyetlen értelmes magyarázatot a látványra:

- Árminka nagy lett!

olvasós

2011-05-25T07:05:00.006+02:00

Akármilyen kis ugri-bugri kecskegida is Szirka, az egyik kedvenc szórakozása mégis az, hogy meséket olvasunk neki kifulladásig, egy másik meg, hogy ő lapozgatja a könyvet és mesél belőle. Nagyon sok olyan kép készül róla, hogy bárhol vagyunk, ő könyvet nézeget, csak ezek többnyire nem kerülnek fel a blogba. Talán majd egy Szirka olvas a világ körül különkiadásba. Most is csak azért, hogy bevezessék az igazi olvasás témáját.

Az igazi olvasással az van, hogy lényegében rajtam múlik, hogy lassan haladunk, mert Szirka napjában többször is kéri, hogy kártyázzunk meg csináljunk kömmet. (Teljesen jogos a kérdés, hogy ha a blogot is így elhanyagolom, meg a gyereket sem tanítom olvasni, akkor mégis mi a csodát csinálok én egész nap.) Jelenleg 6 családtag nevét tudja (néha téveszt) és az ötödik igét vettük ma.

Ami úgy volt, hogy már egy ideje nyaggatott, hogy olvassak neki Maszatot, de sehogy se került rá a sor. Annyit felolvastam neki, hogy mi van a címlapon és mutattam az ujjammal, de aztán ment tovább a rutin, asszem Ármint pisiltettem, enni adtam neki, ilyesmi, Szirka meg jött utánunk a könyvekkel hűségesen. Spontánilag felfirkantottam neki a címek szavait egy-egy cédulára és letettem elé az asztalra. Nem szóltam semmit, kíváncsi voltam, mit reagál.

Lenézett a cédulákra, aztán rám vissza hitetlenkedve-mosolyogva és láttam megint a villanykörtéket, ahogy gyúlnak ki a fejében. És nem csak hogy felismerte, hogy itt kérem ugyanazok vannak leírva (kézzel írottat még nem kapott sosem, a címlap betűtípusa is újdonság volt és persze mind ismeretlen szó) és mindent szépen a párjához rakott, de még ki is mondta, hogy melyiken mi van. Amiben nyilván a könyv illusztrációi is segítettek, de akkor is. És ez még mind semmi,

mert ráadásul így örül neki.

Kicsit úgy vagyok vele, mint a Domannel voltam: nem tudom, mi lesz a vége, de amíg ilyen örömöt szerez neki, addig csak csinálni kéne. Úgyhogy este "kártyáztunk" és az ül, áll, főz és eszik mellé ma felvettük az alszik-ot, Berg Judittal és Agócs Írisszel megtámogatva.

A lepkebaba és a piskótababák

2011-05-24T14:03:00.000+02:00

Még nem mutattam meg a Szirka lepkebabáját, amit a szülinapjára kért és kapott:

Azóta pár új baba is készült, gyereknapi előzetesként, ők a piskótababák. Maroknyi kis kölesbabák, gumira fűzött gyöngy végtagokkal. Nagyon jó őket fogdosni és beférnek egy gyerekzsebbe. Nem mellesleg készíteni is jó őket.

Először volt a Piskóta Szirka és a Piskóta Árminka. Hogy melyik kié lett, azt a fantáziátokra bízom (ne engedjétek túlságosan szabadjára azt a fantáziát).

De Piskóta Szirka nem szeretett egyedül lenni, ezért kapott egy barátnőt, a Kék Babát:

Nagyon kicsiknek nem valók, mert lerághatják a gyöngyöket (bár a gumiról nehezebb, mint egy fonalról), a két év körüli, izmos kisfiúknak meg nem árt előre elmagyarázni, hogy ha tiszta erőből tépik a baba karját, akkor el fog szakadni.

"fogadóóra"

2011-05-23T19:00:00.000+02:00

Most vasárnap 10-től, a Városligeti Gyereknapon a Mindennapi Pszichológia égisze alatt műhelybeszélgetek a kedves érdeklődőkkel "Kisbabák az időgépben - Evolúciós örökségünk és a civilizált csecsemőgondozás" címmel arról, milyen csecsemőgondozási gyakorlatokra vannak példák a nagyvilágban babakocsi, cumisüveg, kiságy és természetesen pelenka nélkül.

Mindenkit szeretettel.